Szóval Mimi kikerült ma az inkubátorból egy fűtött matracos kiságyba. Ez már érett tegnap is (méréskor 1473 gramm), de nem akarták a nővérkék elsietni. Ami nagy változás (azon kívül, hogy Miminek most extrán kell dolgoznia azon, hogy a hőmérsékletét stabilan 36.5-37 körül tartsa) az, hogy bármikor kijöhet az ágyből, amikor csak szeretném, nem kell nővérkét hívni, hogy kivegyék. Persze csak óvatosan örülünk (á, dehogy ugráltam mint egy tízéves az ajtó előtt, mikor megláttam), biztos ami biztos...

Alakul a gyerekszoba is, kifestettünk, lerakták az új szőnyegpadlót és a falmatrica is megérkezett - Ark kicsit elszállt a bagolynál:)
A kiságy azonban nem olyan kicsi, 70cmx140cm, három Mimi méretű gyerek is kényelmesen elkalimpálna benne.

Új fejlemények szupertehénügyben is: a szupertehén feladta a szuperségét már csak normál tehén. Némi munkával és kísérletezéssel sikerült lemenni kb. felére annak, ami volt, ez már abszolút menedzselhető állapot. Viszont mivel holnap nyit a Tejcsarnok...izé...Regionális Tejelosztó Központ (asszem) engem is meghívtak a Zeseményre, mivel én vagyok az egyetlen anyuka, aki már végigment az egész folyamaton (vérvétel, vizsgálat, kérdőív, információelolvasás, aláírás, stb.). Ez eddig sima ügy, azonban pár napja elkezdték pedzegetni, hogy itt lesz ám a BBC meg az ITV, tévé, rádió, anyámtyúkja és hát ők interjúvolnának engem, hogy hát izé, jó munkásember donor anyuka monnyon már pár szót a tévének/rádiónak. No ez érdekes lesz az én erős kelet-ojrópai akcentusommal és a döcögős angolommal. Reggel 7.20kor kezdek egy telefonos rádióinterjúval, kíváncsi vagyok a) mondják-e a nevem, b) ha mondják is ki tudják-e ejteni.

Mondom a Zuramnak: Ark, mikor 16 évesen a tévében akartam szerepelni, nem teljesen erről álmodoztam. Mire ő: hát a melleid nem a szokásos módon segítenek a sztársághoz, az tuti.

So Mimi got out of the incubator, into a hot cot. This was due since yesterday (she weighted 1473g) but the nurses wanted to be careful. The big change (apart of that Mimi needs to put some extra work in keeping herself stable around 36.5-37 celsius) is that she can get out of the bed whenever I'd like her, don't have to call the nurse. Of course we are only cautiously happy (so no, I definitely were not jumping up and down in fron of the door) just in case...

The nursery is getting into shape, we painted, the carpet got done and the wall sticker got delivered - Ark got a bit sticker-happy when putting the owl up:) The cotbed is huge though, 70x140cm, good for 3 Mimi sized baby.

New development in the supercow situation: supercow gave up her superpower and turned into a normal cow. It took some work and experimenting to go down cca half of the amount I was wexpressing before and this is a way more manageable quantity. Since the Dairy Farm...err..Regional Human Milk Bank opens tomorrow I was invited to the opening reception because apparently I'm the only mom who went through the whole process (blood test, checkup, form filling, leaflet reading, consent signing, etc). So far it's smooth sailing but a couple of days ago I got some shy questions whether - seeing that BBC, ITV, tv and radio will be there too -  would I, as a good donor mom willing to give a short interview to the BBC. This is going to be interesting, with my thick Eastern-European accent and jerky English. I'm starting tomorrow at 7.20 with a radio interview on the phone and I'm curious whether a) will my name be mentioned b)if so will they be able to pronounce it properly?

I was just telling to Ark: when I was 16 dreaming about being in TV this wasn't exactly what I was hoping for. And he: your boobs make you a star in nonobvious ways.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Miminek. 
Small step for humanity, giant leap for Mimi.

Nohát az úgy van, hogy nagyon sok dolog nem történik mostanság. Aztán meg mégis, de az mindig ugyanaz. Rossz nap aztán jó nap. Van kaki, nincs kaki. Bukott, nem bukott. Csak úgy mint egy "rendes" baba:)

Ami más: a kajánkénti 30ml (ehhez már háromszor kell teletölteni a 10 milis injekcióstűt, tyűha, emlékeztek, hogy 0,7-tel kezdődött?) mellé kap még némi anyatejerősítőt is (fogalmam sincs mi a hivatalos magyar neve), gyakorlatilag extra zsírt, fehérjét és szénhidrátot, hogy gyorsabban ugorjanak fel azok a grammok (ugyanaz, mintha én a gulyásleves után még lenyomok pár lekváros palacsintát csak ide a rozsdás bökőt, hogy rám nem csak grammok ugrálnának). Ezt első hallásra kicsit nehéz volt feldolgozni, - a tejem nem elég jó Miminek, mekkora egy lúzer vagyok már, egy gyereket sem tudok rendesen kihordani és aztán még etetni sem - de a többi koraszülött anyukával megbeszélve sikerült felfogni, hogy a) ez a normális reakció, mindenkinek megvolt b) a tejemmel semmi probléma, csak a gyereked túl pici és minél gyorsabban nő, annál hamarabb kerül haza, jobban kezeli ha fertőzést kap, lövi be a hőmérsékletét, stb. Szóval mit kattogsz anyuka?

Persze az anyukák már csak kattognak, (ahogy a tejkonyhai pletyik alatt kiderül szinte mindegyik és én még a nyugodtabb fajta kattogó vagyok) én többek között arról is, hogy mennyi az ideális időtartam, amit a bébid mellett kellene tölteni. Többször felmerült már ez, - lelkiismeretfurdalással körítve (hiába a baráti tanács, hogy Miminek hosszú távon az a legjobb, ha egy kiegyensúlyozott, működő családba megy haza - amivel egyet is értek).

Miminek egyértelműen az lenne perpill az ideális ha 0-24ig együtt lennénk, annyit szuszogna rajtam, amennyit csak lehet, hallaná a hangom és amikor ébren van újra meg újra próbálkoznánk a szoptatással. Ne felejtsük, optimális esetben még mindig benn rugdalózna még vagy egy hónapig.

Nekem meg egyértelműen nem ez lenne a legjobb, bár nagyon jó és minden vele töltött percet élvezek (na jó ez túlzás, szaros inkubátort/lehányt melltartót/összetejezett farmert senki nem szeret takarítani), a napi 8-10-12 óra kórházi miliő (+folyamatos monitorpittyegés) nagyon kimerítő és gyakorlatilag azt jelenti, hogy reggel megyek, este jövök, talán főzök aztán hullafáradtan az ágyba dőlök. Ez nekem (és Arknak) nem jó, hosszú távon meg simán válóok (szerintem). Így - bár lelkiismeretfurdalástól nem teljesen mentesen - kialakítottam egy napirendet: délelőtt a sajátom (ez is túlzás, ott vannak a jóbarátok, úgymint takarítás, főzés, vásárlás, varrás, gyerekszobakialakítás, fejés, a macska és Ark), aztán kb. 1-3 közöttől este fél 8ig Mimié vagyok (kivéve hétfőnként, mikoris hosszúnapozom reggel 9től este 7ig). Ez úgy tűnik működik mindhármunknak és én úgy érzem, hogy egyensúlyban vagyok. Ha úgy tartja kedvem van lehetőségem elmenni ebédelni egy jó barátnővel a városba, kimosni a szennyest, főzni estére, beszélgetni a férjemmel vagy meditáción csücsülni egy órát.

De azért újra meg újra felmerül, mikor látom a többi elsőgyerekes anyukát hosszúműszakozni (a többedikgyerekeseknek nem igazán van idejük benn ülni egész nap), hogy jajj, vajon a lehetőségeimhez képest a legjobbat adom-e a gyerekemnek. Gondolom ezt az idő fogja megmondani és úgy érzem, hogy az elkövetkezendő 20-30-40 évben ez a kérdés majd újra és újra felmerül. Igyekszem észben tartani: attól, hogy én mártír leszek nem lesz boldogabb senki. És a nap végén ez számít, nem?

-----

Nowadays there is not much happening. And then it does but it's the same old. Bad day and then good day. She pood, she didn't poo. She threw up, she didn't. Just like a 'normal' baby:)

What changed: the 30ml she's getting per feed (I have to fill 3 times the 10 ml syringe by now, wohoo, we started at 0.7, anyone remembers?) plus there is some breastmilk fortifier added, basically extra fat, proteins and carbohydrates for those grams to keep jumping up onto her a bit faster (the same happens when I send down some pancakes with jam after the goulash but I bet that I wouldn't only gain gramms). When I first heard it wasn't too easy to come in terms with this fact - thoughts like my milk isn't good enough for Mimi, I'm such a loser that I am not even able to carry a child for the normal 9 month and  then I am not even able to feed her  - but luckily after talking with other moms in NICU I realised that a) this is a normal reaction, everyone had it b) nothing wrong with my milk, my child is simply too small, and faster she gains weight, can come home earlier, handles an infection easier, regulates her temperature better, etc. so why are you overhtinking this, mommie?

But moms are like that, tend to overthink things (as it turns out while gossiping in the milk kitchen I can be considered a more relaxed of the kind), things including the question: how many hours should you ideally spend in the hospital. It came up a couple of times already - mostly accompanied by remorse (even thought I got the good advice that - on the long run - for Mimi the best if she comes home into a harmonious and functioning family - and I do agree with this).

For Mimi - at the moment -  the best would be to be with me 24/7, so she could sleep on me as much as she wants, could listen to my voice and when she's awake we would try breastfeeding again and again. Lets not forget, if all things went all right she still would be in my bump kicking for another month or so.

For me all this most definitely wouldn't be the best, although I enjoy every minute spent together (ok, this is a bit of an overstatement, noone likes to clean up shitty incubators/vomited-on bras/milky jeans) daily 8-10-12 hours spent in a hospital environment (+ almost continous beeping) is very exhausting and practically it means leaving in the morning, coming home the evening, maybe do some cooking and then fall into bed totally knackered. All this isn't good for me (and for Ark), on the long run easily would be a divorce reason (in my opinion). So - not without any remorse altogether - I set up a daily routine: the morning is my own (this is a bit ov an overstatement again, there are my good friends: cleaning, cooking, shopping, sewing, baby room decorating, pumping, the cat and Ark) and then from cca 1-3pm till 7.30pm I'm Mimi's (except Mondays when I'm doing the 9-7pm long shift). It seems this works for all three of us and I feel that I'm living a balanced life. If I feel like I have the option to have lunch with a good friend in town, do the laundry, cook dinner, chat with my husband or sit at a meditation class for an hour.

But time to time, when I see all the other moms spending the whole day with their firstborn (those who have more children don't really have time to sit there all day) I have to think whether I'm giving to my child the best I possibly can. I guess time will answer to this and I feel that this question will pop up again and again in the next 20-30-40 years. I'll try to keep one thing in mind: if I make a martyr out of myself noone will be happy. And at the end of that day that is all that matters, doesn't it?

Széles vigyor, pufi szemek (hétfőnként szemvizsgálat van).
---
Wide smile, swollen eyes (eye test every Monday).

Kicsit csaltam azért a cső nélküli fotóval - az etetőcső még benn van (akkor épp kihúzta), de az oxigénről levették, már teljesen egyedül lélegzik.
-----
I cheated a bit with the previous tubeless photo - the feeding tube is still in (she just managed to pull it out) but the extra oxygen is gone, she's breathing on her own now.

Spot the difference - lvl 2

Nem igazán értem, hogy működik ez a kórházas dolog: ha bármikor kisebb visszaesés van (vagy legalábbis én azt látok), akkor még egy kicsit megtolják a helyzetet de mégiscsak jobb lesz. Mimi ugyebár gyógyszert kapott, kihagy a lélegzete és visszajön a kaja, az oxigénjét viszont levették 0.01-re és néha 0-án is van már. És úgy tűnik működik, szóval én ugyan nem kritizálom a dokikat.

Némi matek: 1400g (ennyinek kell lennie minimum, hogy átkerülhessen a zárt műanyag dobozból egy nyitott - fűtött - műanyag dobozba) - 1288g = 122g. Hajrá Mimi, tudod, mint a talajvíz!:)

A kórház fura hely amúgy, speckó kis világ, zárt tér saját időszámítással, ahova a szülők bekerülnek egy "normális" világból, mindannyian szokjuk a változékonyságot, a bizonytalanságot és próbálunk bízni a köröttünk lévő emberekben, hogy tudják a dolgukat és csinálják is, de bizony nővérke és nővérke között is van különbség, ahogy szülő és szülő között is.

Van akinek ez az első és az egész napját benn tölti, van akinek a harmadik-negyedik és akkor jön, mikor tud. Van aki sírva fakad a legkisebb problémánál is, a másiknak csak a szája lesz penge és hirtelen elhallgat. Az azonban közös, hogy a másik örömének mindenki örül, ha valaki hazamegy a szobából annak a szobatársak szülei (főképp anyukák) mosolygó sorfalat ülnek szerencsét kívánva, saját kis bébijükkel a kezükben/pólójuk alatt, mert minden egészségesen hazaküldött baba reményt ad a többieknek: ha a kis Mayának/Tommynak/Destinynek sikerült, akkor nekünk is fog.

És a szülői kávézóban időnként megjelenik egy doboz csoki vagy keksz, egy képeslappal és pár jó szóval együtt a távozóktól, tudván, hogy rossz napokon jó bemenni a kis konyhába, lerogyni a fotelba és mesterségesen endorfinszintet emelni.

----

I don't really get how does this hopsital thing works: if there is a bit of a set back (at least I see a bit of a set back) they push the extra mile and it gets better. Mimi wa son antibiotics, she misses some breaths sometime and not all the food stays down but her oxygen was lowered to 0.01, sometimes even at 0. It seems working though so I'm not criticising.

Some math: 1400g (she has to be this big minimum to get into a hot cot)- 1288g =122g. Go, Mimi, go!:)

Tha hospital is an odd place by the way, a small world in itself, closed up space with it's on time zone where the parents jsut get dropped in from a "normal" world and we all trying to get used to the volatility, the insecurity and we try to trust the people around us, that they know what are they doing and they do it as they should but there is a difference between nurses as there is between parents.

There is the type whose first child in there and they are spending all they in, while ones with two or three other kids come only when they can. There is the type who starts to cry at the smallest problem, the other only gets a thin mouth and goes suddenly very quiet. But there is one common thing: if someone is happy everyone is happy for them, if someone goes home the other parents (mostly moms) sit lines up in a row with their own tiny baby under their shirts/in their arms, smiling and wishing good luck, because each healthy baby sent home gives hope to the others: if little Maya/Tommy/Destiny can make it, we can make it too.

And in the parents' coffeeroom a box of chocolate or biscuit shows up with a card and some encouraging words from those who already left, knowing that on bad days it does help to go in the kitchen, slump in an armchair and raise your endorphine levels artificially.

Mimi nincs jól. (Angolul van erre egy jó kifejezés: poorly)Jobb félni, mint megijedni alapon kap antibiotikumot, bár nem tudni, hogy beteg-e: hány elég sokat, puffad/kemény a hasa, a pelenkák nem telítődnek, úgy, ahogy kéne. A legrosszabb azonban, hogy mikor ébren van, akkor nem az érdeklődő baba, aki szokott lenni, csak fekszik bágyadtan. Tegnap kicsit sokként ért mindez és be kell vallanom, tartottam egy háromperces sírásszünetet a vécén: a képen már zoknival takart intravénás kanül kicsit sok volt.
Pár dolog, amiért nem nagyon, csak közepesen aggódom: estére már jobban volt, úgy tűnik mára nem lett rosszabbul.

No és tegnap megpróbálkoztunk mi ketten a szoptatással is, mi lehet ezen nehéz? Fogod a gyereket, kinyitja a száját, berakod a cicit és voilá. Persze mindenki tudja, aki már próbálta, hogy ez ennyire nem egyszerű, nem véletlen, hogy léteznek szoptatási tanácsadók.Plusz gondolajtok bele: én 90 kiló vagyok, nagy mellekkel, a lányom meg 1 kiló a hozzá tartozó csodaédes, ámde méretének megfelelő szájjal. Ahogy jóanyám mondaná: tökön gyűszű.

Mimi is poorly. Keeping in mind that better safe then sorry she's been put on antibiotics although we don't know whether she's actually ill: she's been throwing up, have a hard/bloated tummy and the nappies are not getting full as they should. The worst thing is when she's awake she isn't that active baby she generally is, just lying there a bit weak. I have to tell it was a bit of a shock yesterday, so much indeed that I had to go for a three minute crying break to the loo, it was a bit too much to see the IV (covered by a sock on the picture) was a bit too much Some things why I am not very just medium worried now: by the evening she got better and it seems by this morning she didn't get any worse.

And yesterday the two of us tried breastfeeding what can be so hard about it? You get the child, she opens her mouth, breast in, voilá. Of course everyone who tried knows it isn't that simple, there is a reason that breastfeading consultant nurses exist. And now everyone please consider: I'm 14 stone /90kg with big breasts, my daugther is circa 2lb/1kg and with that comes a lovely but tiny mouth. As my mom would put it: like a thimble on a pumpkin.

Mimi gyakorol:)

Geekeknek az egész sor, nemgeekek csak az ollóig nézzék.

-------

Mimi is practising:)

Geeks: read the whole strip. Nongeeks: stop at scissors:)

Miminek lassacskán lesz arca.
---
Mimi is starting to have a proper face now.

Jajj, mi ez. Hűűűű egy ujj!
----
Yay, what's this? Whoa, a finger!

Egy ujj nagyon össze tudja még zavarni.
----
A finger can be very confusing.

Hűűűű és az micsoda?
----
Whoaaa, and what's that thing?

Nézd, nézd nézd, apu!
----
Ohboy, ohboy it's dad!

-Hogy néz apa?
-Morr!
---
"How does dad look? "
"Grump!"

Helyrerakni a szemeket nem mindig egyszerű.
----
Sorting out the eyes isn't always easy.

Vacak napokon nemigen készül kép, mert lefoglal az ölelgetés, a mesélés és a monitor pittyegése. Eléggé ijesztő, mikor a számok egy szempillantás alatt megbolondulnak és 100ról meg 160ról hirtelen 72ra és 87re ugranak, az ember meg csak ül, szedi ki a lánya lábát a pólója alól és csak reméli, hogy a piros ET light lazult meg és nem a jó adatot küldi a gépnek, de ez persze ritkán van így. A negyedik kórházi hetünkön túl már megtanultam, hogy ilyenkor láb kiegyenesít, állkapocs felfeszít, hogy a száj szorosan záródjon és megpróbálni fel"rázni" a lányt, amilyen gyorsan csak lehet miközben fejben szuggerálni a számokat, hogy fel fel fel.

Ma háromtól fél nyolcig küzdüttünk a számokkal ketten, aztán hárman. Jah nem, egyedül (plusz nővérke) aztánén és Ark, mert Mimi csak aludt, nézelődött, evett és kakilt, rózsaszínen, ahogy szokott, és csak néha panaszkodott, miközben én az állkapcsát szorítottam, hogy az orrán keresztül adagolt extra oxigén ne a száján jöjjön ki, hanem a tüdejébe menjen. Mielőtt eljöttünk a doktorbácsi hallgatózott egyet és azt mondta, nem hall semmit. Fél órája még nem volt eredménye az esti röntgennek. Most ülünk és a fertőzés szó lebeg a fejünk felett.
---------------------
On rubbish days no pictures are taken really, I'm too busy cuddling, reading and checking the monitor. It's rather scary when the numbers go mad in a split second and instead of 100 and 160 it shows 72 and 87, and you just sit there, getting your daughter's foot out of your T-shirt hoping that it's only the red ET light got loose a bit sending the wrong data to the machine but of course this is rarely the case. After our fourth week in the hospital I learned to handle this: straighten her leg, push up her jaw to close her mouth properly and try to "shake" her up, as fast as you can while inside my had silently chanting: up up up please up.

Today we have been fighting the number from three to half eight, first the two then the three of us. Ah, no, it was only me, then me (and nurse) and Ark because Mimi was sleeping, observing, eating, pooing, all pink as always and only complained when I was holding her jaws tight so the extra oxygen from the tubes can get to her lungs instead of getting out via her mouth. Before we left the doctor said he can't hear anything wrong in there. Half an hour ago there was no result from the evening X-ray. Now we sit here and the word infection is hanging above us.

Életében először apa kezében - úgy elaludt mint a szél:)
-----
First time in her life in daddy's hands - she's fallen asleep like there's no tomorrow:)

Pontosan egy hónappal, 442 grammal és egy pelenkamérettel később....
----
Exactly one months, 442 grams and a nappy size later....

http://www.teamhope.com/seuss.htm

Még egy kis részlet Mimi mindennapjaiból: ez az a könyv, amit szinte mindennap felolvasok neki. Anno vagy tizeniksz éve találkoztam Milánóban ezzel a kedves-bolond-különös amerikai csajjal aki aztán jó barátom lett, ő mutatott be Dr Seussnak. Annyira megfogott, hogy kölcsönkértem a könyvet, lefénymásoltam, és a másolatot kb 2 hónapja dobtam ki, mikor megvettem és elkezdtem olvasni a könyvet akkor még a pocakban lakó lányomnak. Sajna magyar fordítást nem találtam, angolul kicsit is tudóknak kötelező.
-----
Another small detail from Mimi's life: this is the book that I read almost every single day to her. Some ten or so years ago I met this lovely-crazy-different American gal in Milan and she introduced me to Dr Seuss. I got hooked on the book so much that borrowed and photocopied it, which copy I had until 2 months ago when finally got the original for my and started to read it to my still in the bump daughter.

Mimi ma 1152g (duplán csekkolva) és ha nem egy szuperbébi, akinek a különleges tulajdonsága az, hogy egy nap alatt hízzon 10%-ot (nagyon remélem, hogy nem), akkor a tegnapi 1058g (=fogyás) nem volt korrekt.

Elmaradt hírek (a hímzés és a varrás lefoglalt): Vasárnap még ott voltam, mikor egy nővérke beviharzott és megkérdezte, hogy kit lehetne átköltözetni az "érettségiző" szobába, merthogy ott van hely, itt meg nem lesz, mert hármasikrek jönnek. Két pályázóból Mimire esett a választás, mert bár ő a legkisebb ő a legstabilabb is, és hát ha valakinek mennie kell....
Nem mondom, hogy felhőtlen volt az öröm, 16ml/kaja (most már 17ml ami naponta már egy adag narancslé, jön fel, mint a talajvíz) miniként bekerülni a nagykutyák közé, akik már 50-60mlt is megesznek egy evésre.

És hogy érezzétek: itt 11-12 gyerekre két nővér jut és a fő foglalatosságuk a pelenkázás és az etetés, valamint néha a ritkán pittyegő monitoron nyomkodni pár gombot. Ez azért nagy változás elég rövid idő alatt és nem azt jelenti, hogy Mimi nem kerülhet vissza az előző szobába (főképp nekem kell emlékezni erre), de ha nincs rá ok, akkor bizony innen már haza fog jönni, ha sikeresen lekoraszülöttérettségizik.
Ehhez a következőket kell tudnia:
a) oxigén nélkül lélegezni egyedül
b) nem elfelejteni lélegezni és szívdobogni
c) egyedül enni (cső nélkül)
d) fűtés nélküli ágyban aludni (nem azért, de ez itt Angliában nekem sem mindig megy, pláne nem télen!), azaz szabályozni a saját hőmérsékletét - ez általában 2kg körül kezdődik
Erre még van két hónapja azért minimum.

Ha a pelenkacserekor lezavart inkubátorkörbeszarás is a listán lenne, akkor egyet már simán ki tudnánk pipálni:)

--------------------------------------------------

Mimi weighs 1152g today (double checked) and unless she's a superbaby who's superpower is that she can gain 10%of her body weight in one night (I hope not!) then yesterday's 1058g (weight loss) wasn't correct.

Unwritten news (been too busy with embroidering and sewing): On Sunday I was still there when a nurse came in and asked who could be moved to the "graduating" room, because there is space and here won't be any because triplets are coming. Mimi got chosen from the two possible applicants altough she was the smallest the most stable as well and someone had to go...
I wasn't all happy about it, 16ml/feed (that is 17ml now that is one orange juice serving, she's catching up) mini got into the room with the high rollers who already eat 50-60ml per feed.

And to demonstrate: in this room there are only two nurses for 11-12 babies and their main duty is changing nappies, feeding and sometimes push some buttons on the screens. All this is rather big change in a short time and it doesn't mean that Mimi wouldn't go back if needed (it's especially I who have to keep this in mind) but if there is no reason to do that she will come home from this room if she graduates from the preemie school.
For that she needs to know the followings:
a) breathing by herself without oxigen
b) not forgetting to breath and make her heart beat
c) eating by herself (no tubes involved)
d) sleeping in a bed without heating (just to say, I am not always able to do this last one in England, especially in the winter), ie. being able to control her body temperature - this generalléy starts around when a baby reaches 2kg
To do all this she still got 2 months minimum.

If shitting all over the incubator while mom is changing nappy was on the list we could already tick one:)

A hímzés nem megy, de a varrással néha szerencsém van: ölelős cica Miminek - használatba vétel előtt és után*
----
Embroidery is to be practiced but with the sewing I do get lucky sometimes: cuddle kitty for Mimi - before and after being put into service*

*a koraszülött bébiknek fontos, hogy legyen köröttük valamilyen határ, amit megérinthetnek, elsősorban a lábak körött ajánlott, mintegy a méhet imitálva/for premature babies is important to have some form of containment around them (imitating the womb) they can touch, especially around their legs/feet

Még mindig filózom, hogy kitegyük-e a Tejcsárda táblát az ajtóra...
------
Still contemplating whether to put up the Dairy Farm sign on the front door...

Lássuk be, a hímzés nem az erősségem:) *Mimi első saját ruhái - ami jó is rá*
----
Let's face it, embroidery isn't my forte:) *Mimi's first own grows - first that fits*

Ezt látom Mimiből a látogatások nagy részében:)

This is what I see of Mimi in the greater part of my visits:)

Találd meg a különbséget....:) - 1-es szint

Spot the difference.....:) - lvl 1

Szupertehén a megmentőnk! - Supercow to the rescue!

Na azt hiszem itt az ideje, hogy írjak a tejtémáról, de nem is tudom, hol kezdjem. A kórházban szülés után rögtön facilitálnak rendesen, hogy - pláne ha koraszülött babád van - kezdj el fejni szülés után rögtön, de legalábbis 6 órán belül. Ez akkor nincs így, ha félholtan alig magadnál fekszel császár után, míg megfigyelnek, de sokáig nincs menekvés, amint magadnál vagy fejni kell kisanyám, napi 8x ajánlott, mert a picinek kell a tej és az mennyivel jobb, mint a tápszer. Így az anyukák szorgalmasan fejnek, előtej először, aztán mikor belövell a tej akkor ugye már muszáj is.
No én szépen elblicceltem a 3 óránkénti fejést az előtejnél, aztán elszégyelltem magam és jó anyuka módjára igyekeztem a napi 8at teljesíteni százon. Bevetettem mindent a tejtermelés érdekében, Mimi képeket nézegettem, relaxációs zenét hallgattam, a tejtermelés filozófiájáról olvasgattam. Gyanús akkor lett a dolog, mikor 2-3 nap szorgos termelés után két doboz tele volt a kincstári mélyhűtőben, ahol szigorúan mindenkinek csak egy doboza lehet. Némi elbeszélgetés után kiderült, hogy a napi 700ml-t ajánlják a nénik. Na én ekkor tartottam 1.1 liternél. Melgyulladás nem hiányzik, de azért vegyünk vissza a tempóból, okos néni megmondta, hogyha kevesebbet fejek, akkor majd a termelés lelassul, mert a mellek észreveszik, hogy itt nem fogy a tej. Hát a ravasz terv nem működött vagy az én melleim más nyelvet beszélnek, de perpill napi 4szeri fejés eredményez közel két litert. Nem tudom, hogy a gének-e a ludasak vagy az, hogy a relaxációs zenéről hamar áttértem a 24 sorozat nézésére, lehet Jack Bauer ügynök sokkal jobban működik mint Mozart (lehet a gazdaságokban is ezzel kéne kísérletezni inkább). Bár azóta áttértem a Downton Abbey-ra és azzal is működik a dolog. Mondjuk mindezzel csak az a baj, amikor annyira izgalmas az aktuális sorozat, hogy a hajnali 3 órás fejésnél rádöbbensz, hogy a melegség ami elönt, az nem az együttérzés, hanem a tej túlfolyó müködik jól és Mimi holnapi ebédje csurog végig a pizsamádon.

Probléma ott jelentkezik hogy:
a) A vadiúj vett fagyasztót egy hét után megtöltöttem. Fullra. Aztán a mi rendes fagyasztónkat is. 5 különböző fagyasztóban és a hűtőnkben vette át az uralmat az anyatej, de nagy részét már beszállítottuk a kórházba a november elején nyíló tejcsarnok...izé Anyatejelosztó Központ fagyasztójába. Így most épp újratöltöm a fagyasztónkat.
b) Mutassatok nekem egy 2-3-4 hónapos gyereket, aki simán lenyom 2 lityó tejet naponta, pláne ha koraszülött. Ergo ha Mimi hazajön nekem továbbra is fejni kell (gép nélkül akkor már), ahhoz, hogy ne a vizes előtejet, hanem a jó kis szalonna..izé tejzsíros utótejet kapja.
c) Próbálom én itt magan újrapozícionálni anyukaként, de persze mellette feleségként, nőként, akármiként, ez elég nehéz, amikor főállású tehénként gondolok magamra és 4-5 óránként elvonulok a kisszobába egy alapos fejés erejéig (amit csak szupertehénmódnak hívok), amin már ark is röhög (velem együtt)...

...és akkor mindenféle bizarr felszerelést, mint pl. az átalakított melltartót még nem is részleteztem....mindenesetre már majdnem olyan gyorsan cserélek tárat a fejőgépben, mint Jack Bauer a pisztolyában:)

----

I think it's time to write about the breastmilk topic but not sure where to start. In the hospital you get advised instantly (in 6 hours) after giving birth to start to express milk, especially if you have a premature baby. This is only different if you are only half alive after the C-section, but as soon as you get around you better start to express, 8 times a day at least because the little one needs your milk and it's so much better than the formula. So mums diligently express, colostrum first and then when the milk comes through you will have to do so anyway.

I kinda skipped the 3 hourly sessions at the colostrum but then ashamed of myself tried to be a good mom and live up to the 8 per day quota. I did everything I could to have enough milk: watching Mimi pictures, listening to relaxing music, reading about breast milk production. Things started to be suspicious when after 2-3 days of expressing I filled up two boxes in the freezer at the hospital although each of us can only have one box in there. After some chatting with the nurses turned out that one should be happy to express around 700ml per day. At this time I was getting 1.1l. Mastitis isn't something I'd like to get acquiatanted with but I wanted to hold the horses back: smart lady said if I express less I'll produce less because the breasts notice that they are always full of milk. Well the cunning plan didn't work out or my breasts don't speak English but right now 4 times a day results in close to 2 litres. I don't know whether it's genes or I changed too soon from relaxing music to watch 24, maybe Jack Bauer works better than Mozart (maybe catteries should follow my example too). Although since then I went on watching Downton Abbey and it still works just fine. The problem with all this "watching" when the current series is so exciting when at the 3am milking session you realise that the warmth you're feeling isn't compassion but the milk is overloading and Mimi's lunch is pouring down on your PJ's.

The problems with all this is:
a) The brand new freezer got full after one week. Like really full. And then our little freezer box. At one point I had 5 freezers in Bristol storing my breast milk, but big part of it already got transported to the dairy's...err...Milk Bank's freezer. And I'm on my way to fill up our freezer again.
b)I'm still yet to see a 2-3-4 months old baby who can easly gorge down 2 litres of milk per day, especially if she's a preemie. So when Mimi comes home I will still have to express (no machine by that time) so she doesn't only get the fore milk, but the bacon...err fatty hind milk too.
c)I'm trying to reposition myself as a mom but also as a wife, woman, whatever but this is pretty difficult when I'm mainly referring to myself as a full time cow and every 4-5 hours I'm getting closeted with the milking machine - these are the sessions I call super cow mode and of course me and ark tend to make fun of it...

...and let's not even mention the bizarre accessories like the converted bra...anyway I'm almost as fast reloading the milking machine as Jack Bauer his gun:)

Ma délután egy nővérke megint azzal fogadott a kézmosónál, hogy Emma királykisasszony átköltözött egy másik szobába. Lekerültek róla a sokszínű macis mazzagok (sic!) és a hozzá tartozó nagy, színes monitor, már csak egy egész kis fekete-fehér tévéje van alig pár számmal, ami a véroxigént és a szívverést nézi. Ez az utolsó előtti szoba hazamenetel előtt, ami az időt nem (még mindig nagyon korai, hosszú hetek vanna hátra), de a haladást jól mutatja:) Innen a következő lépés le az oxigénről és ki az inkubátorból - műanyag doboz helyett műanyag láda jön majd, ha itt az ideje. Nem siettetünk semmit, de így is nagyon hálás vagyok minden egyes előrelépésért.

Viszont a másik nagy lépés: 1kg cukor < Mimi (1073g)

---------------

Today afternoon one of the nurses greeted me at the washing basins with the news that Princess Emma moved again to another room. She lost the multicoloured cables with the little bears on it and the big, colourful monitor attached and she's only got a small black and white one now with a couple of numbers monitoring her blood oxygen level and heartbeat. This is almost the last room before she can come home but this doesn't refer to the time (still way to early for her, long weeks to go) but one can see the progress:) From here the next step is getting of the oxygen and out of the incubator - instead of the plastic box comes a plastic chest, when it's time. No rush, really but I'm so grateful for every step ahead.

And the other next step: 1kg sugar < Mimi (1073g)

Anya, ne fényképezz már!

Mom, don't take any more photos pls!

Na'szal az úgy van, hogy a mini bébik fejét 6 óránként forgatják, hogy ne csak az egyik oldal legyen lapos. Mimi ma úgy döntött így közel 3 hetesen ő már elég nagy ahhoz, hogy ha nem tetszik neki az aktuális oldal, akkor ő bizony hadd nézzen az ablak felé az anyja helyett. Igaz belekerült vagy két perces küzdésbe, de próbált már bárki 1/3 testnyi méretű fejet mozgatni egy nádszálnyakon?
-----
So the thing is that the heads of the mini babies get turned over every 6 hours so they don't get flathead, or at least not only on one side. Mimi decided today that being close to 3 weeks of age she's big enough now to do her own headturning if she doesn't like the current side (momie) and prefers to look at the window. Truth to be told she took close to two minutes hard work to do it but any of you ever tried to move a head sized cca 1/3 of your body what is attached to it by a thin neck?

Ez pont úgy megy, ahogy mondták: két lépés előre, egy hátra. A múltkori hátra után most két előre jön (lelkileg igyekszem készülni a hátralépésre is): az intravénás cső kikerült a kezéből és nem került át sehová, nem úgy mint Mimi maga, aki kikerült a szuperintenzív szobából egy kisebb négyágyasba ma. Meglepetés volt, de szerencsére az egyik nővérke elkapott a folyosón kézmosás közben és újságolt így megmentve engem egy kisebb szívrohamtól. Komolyan, el tudjátok képzelni, ahogy egy aggódó anyuka besasszézik a szobába, mint Piroska a nagymamához, megpakolva tejjel, párnával, fejőkészlettel, kosárban mini ebéd és Mimi ebéd és a megszokott helyen mindössze egy üres inkubátort talál?
No ettől kíméltettem meg, így kisebb szobába sasszéztunk Arkkal és megcsodáltuk a kevésbé madzagos lányunkat. A mélyeket lélegzéssel még mindig vannak fennakadások, de alacsonyabb oxigénszint mellett, így ez is előrelépés és ohne IV azt jelenti, hogy már csak anyatejen él a csaj (napi 144ml), amit néha megbolondítanak koffeinnel (tüdőfejlődés) és sóval - azaz időnként tejeskávét/lasszit iszik:)

Aztán dél felé jött három néni és elmondott pár általánosságot, meg adott pár papírt Mimi kis piros orvosi könyvébe, miközben mi részletesebb útmutatást vártunk, de aztán elhangzottak olyan kifejezések, hogy hazamenetel meg fejlődési terv és itt kicsit megijedtünk, hogy jajj, de hát még aludnia sincs hol a gyereknek, egyelőre a macska, a fejőgép, jópár teli és némileg kevesebb üres kartondoboz birtokolja a szobáját.

Aztán mindezek után a lány telerakta a pelusát - életében először de bizonyára nem utoljára - úgy, hogy a nővérkével ketten takarítottunk utána vagy 10 percig nagy hűházások közepette. Azért abszurd, mikor egy teleszart pelenkának is örül az ember, még abszurdabb, mikor büszkén meséli az apukának és sajnálkozik a fényképek hiányán:)

----------------

Things are going as predicted: two steps ahead, one back. After the last back now the two ahead was due (although I'm trying to prepare myself for the next back): the IV tube got out of her hand and stayed there unlike Mimi herself who got transferred from the very special care room to a less special care - 4 beds only. It was a surprise but luckily a nurse saw me on the corridor while washing my hand and gave me the news, sparing me a heart attack a bit later. Seriously can you imagine when a worrying mom waltzes into the room, carrying a basket - like Little Red Riding Hood - full of milk, pillow, milking equipment, mini lunch and Mimilunch only to find an empty incubator at the usual place?
I got spared luckily so we waltzed into the small room and admired the lack of cables/tubes. She still got some difficulty with the breathing deeply but with lesser oxygen added so in a way there is progress and no IV means that she only feeds on breastmilk now (144ml per day) what gets spiked with coffein (for the lungs) and salt - so time to time she gets a latte/lassi:)

Around noon three ladies came and told us some general information about premature baby development and filed some paperwork in Mimi's small red health book although we expected more detailed info. Then magic words were spoken like going home and development plan. This was the point when we got scared a bit, gee she hasn't got a place to sleep yet, so far her room is occupied by the cat, the milking machine, several full and some empty cardboard boxes.

And after all this the girl managed to fill up her nappy, first time in her life - but surely not the last - so much that the nurse and I were cleaning up for at least 10 minutes and making a great fuss about it. I have to tell I do feel that it's absurd to be happy about a nappy full of shit, even more when one proudly tells to daddy and feels sorry the fact she didn't take any pictures of it:)

Miss Emma néha elfelejt mélyeket lélegezni és ezért nem kerül elég oxigén a vérébe (ergo a szervekhez sem). A néha óránként kb. 1-2 alkalommal, ami elég volt arra, hogy megröntgenezzék, összeomlott-e a tüdeje egy része (nem) és vért vegyenek, hogy összeszedett-e valami fertőzést (még nem tudni). Lehet visszakerül a nyuszifüles sapi és a hám. A tervezettnél egy órával tovább maradtam, mert míg rajtam fekszik (már minden nap lehet) addig nagyrészt jól van. Ez pont arra volt elég, hogy lássam a vacsorája (8 ml->92 ml a napi adag) egy részét visszajönni.

Miss Emma forgets to breath deeply sometimes so she doesn't get enough oxygen in her blood (thus neither do her organs). Sometimes means once-twice in each hour, which was enough to get a lung X-ray to check whether it collapsed (not) and get some more blood to check whether she got an infection (not known yet). She might get back to the hat with the rabbitears and the harness. I stayed an hour longer today because while she's laying on me (can do it each day now) she's mostly ok. All this was enough just to see some of her dinner (8 ml->92ml per day now) came up.