A kép készülte után kb. 20 perccel végighányta a csini szívecskés nadrágját, a pöttyös bodyját, a fülét, a kezét, anya mellét, oldalát, nadrágját és zokniját, a szopispárna huzatát, a szopispárnát, két tetra pelenkát és az ülőgarnitúra karfáját. Azt hiszem, hogy pont így tervezte...
UI: utána természetesen újra telerakta a pocakját

Cca 20 minutes after taking this picture she managed to vomit on her lovely hearty trousers, the polka dotty vest, her ears, her hands, mummy's breast, side, trousers and socks, the breastfeeding pillow's case, the breastfeeding pillow, two muslin squares and the sofa's handrail. I think this is exactly as she planned...
PS: after all this she filled her tummy again of course

3050g

A legjobb karácsonyi ajándék idén (na jó, azért az új laptop is pöpec): 17 nap itthonlét után ma délután 4-kor hivatalosan lekerült Mimiről az oxigén. (Várhatóan vissza már nem kerül, újra csekkolják egy pár hét múlva.)

Best Christmas present this year (all right, all right, my new lappy is cool too): after 17 days at home, today at 4pm we officially waved goodbye to the oxygen. (Supposedly for good, they will do another trace in a couple of weeks.)

2790g

Még nagyobb pelus - Mimi ma három hónapos.
And yet a bigger nappy - Mimi is three months old today.

‎2011. december 5. Mimi második szülinapja, úgy is ismert, mint a hazajövetel napja - a háttérben a piros NICU ajtóval
5th Dec 2011 Mimi's second birthday, also known as homecoming day - in the background the red door of NICU

Nem aludtunk túl sokat első éjjel.
Haven't slept too much the first night.

Anyu ŐŐŐŐRÜLTEN örül annak, hogy Mimi végre itthon van.
Mum is CRAAAZY about Mimi finally being home.

Mimi kevésbé....
Mimi is less...

Kiskukac:)
Little maggot:)

Életmentő kendő - két szabad kéz, hurrá hurrá!
Lifesaver sling - having two hands is a bonus!

Mimi királykisasszony (ezt a ruhát muszáj volt megvennem)
Princess Mimi (I had to buy this dress)

Hátrább az agarakkal, ő az én apukám!
Back off, he's my dad!

Boldog karácsonyi képek unaaaalmaaasaaak!
Happy Christmas pictures are booooring!

Home/Otthon

Very short note as I'm exhausted as expected. We got home with Mimi yesterday around 5 pmish, we are still trying to adjust. The first night was better than expected, we got at least 4-5 hours of sleep in bits and pieces. She's adorable though and it feels good to have her home. I expect we settle properly in a couple of days and will let you know how things are going. Thanks for all your support, you are lovely lovely people!
---
Csak egy rövidke hír mivel hulla vagyok, mint az várható volt. Mimivel tegnap du. 5 körül értünk haza, még mindig szervezzük az új életünket. Az első éjszaka jobban telt, mint ahogy vártam, aludtunk legalább 4-5 órát, darabokban persze. De Mimi nagyon édes és csudijó érzés, hogy otthon van. Remélem pár napon belül sikerül berendezkedni a mimis életre és akkor majd adok hírt, hogy hogy mennek a dolgok. Nagyon köszönjük a drukkolást mindannyiótoknak, nagyon kedvesek vagytok!

Mimi epp az erettsegi unnepi ebedet nyomja be.Ma este mar otthon alszik!
----
Mimi is gulping down her celebration lunch. She's going to sleep at home this evening!

Mimi érettségi vizsgája ma. Reméljük elsőre átmegy!
Mimi's final exam today. Hope she will pass first time!

Másik doktor, másik vélemény. Mégsem biztos, hogy hazajön Mimi jövő héten. Elmagyarázták, értem én miért, de akkor is áááááááááááááááááááááá....
----
Another consultant, another opinion. It's not sure after all that Mimi is coming home next week. I have been explained why, but still aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaargghhhhhh...

Hírek, hírek, hírek

Múlt hét pénteken megvolt az elbocsátó szép találkozónk a kedvenc doktorbácsinkkal (az amelyik ott volt Mimi születésénél is) és pár nővérkével, akik majd látogatnak minket. Végighallgattunk egy rövid összefoglalót arról, hogy mi történt az elmúlt két hónapban és beszélgettünk arról, hogy mi várható a következő kettőben és utána.

Mimi már majdnem kész hazajönni, jó ideje már akkor eszik és annyit, amikor és amennyit akar - mint egy rendes baba - már nem mondják meg neki, hogy mikor és mennyit kell ennie, a nővérkék (és anyu) akkor etetik, mikor felébred és kaját követel (és higyjétek el, elég hangosan tud követelőzni, mintha épp ott és akkor akarna rögtön éhen halni, a leghangosabb sírás a kajálásnak van fenntartva). A hőmérsékletét is pöpecül tartja (a kardigán nem is kell neki). CSak ez a kibabrált légzés. Csináltak egy egész éjszakás megfigyelést megint, hogy lássuk javul-e a helyzet, de nem igazán történt előrelépés egy hét alatt.

Amikor valaki közel kerül a hazamenetelhez a nővérkék egy kis listát kanyarítanak a táblára az illető neve mellé: együttalvás - pipa, gyerekülés erőpróba - pipa, újraélesztés tréning szülőknek - pipa. Az összes pipa megvan, így.....

MIMI JÖN HAZA!! Nagyon nagyon úgy néz ki, hogy december 5-én lesz a nagy nap, ami pont az a nap, amire az első ultrahangon írtak ki minket - a Mikulás hozza őt mégis:) Mindennek persze ára is van - két lehetőség volt: Mimi a kórházban marad egész addig, amíg csak kell, vagy hazahozzuk oxigénen. Mindez azt jelenti, hogy a kis orrbavalója megmarad még egy ideig és két nagy oxigénpalack egy kisebb társukkal egyetemben beköltözik a házunkba, remélhetőleg még ezen a héten, legkésőbb jövő hétfőn (ez esetben Mimi kedden jön csak haza).

Tegnap beszereztem az összes képeslapot, szokásos kekszet és csokit a nővérkéknek és a szülőknek, a gyerekülés készenlétben áll, a ház úgy néz ki, mint tájkép csata után, de a felmentő sereg anyukám képében jön pár nap múlva!

És igen, minden hurrá hurrá boldogságos!:) Új időszámítás kezdődik és nem vagyok benne biztos, hogy könnyebb lesz, mint eddig volt, de az biztos, hogy jobban fog hasonlítani egy átlagos kisgyerekes család életére.

Jó ideig hetente fog látogatni minket egy kis csapat, nézik az oxigénszintet és megpróbálják lejjebb venni idővel, nézik a súlyát, mennyit nő és hogyan fejlődik.

És mindezek mellett igyekeznünk kell észben tartani, hogy Mimi egy kicsit olyan, mint a Windows -  a kék halál bármikor beköszönhet az ablakon, mint ahogy azt az egyik szobatársa demonstrálta tegnap, amikor abbahagyta a lélegzést, elkékült és csak az apukája gyors reagálása mentette meg. Ijesztő volt ezt látni, mindannyian nagyon szorítunk annak a kisscrácnak, aki már ezer éve és egy napja benn van és már nagyon szeretne hazamenni. De mikor valami ilyes történik, nem lehet nem gondolni arra, hogy mi van ha ez velem történik meg. Otthon. Lesz-e lélekjelenlétünk tenni, amit tennünk kell? És az elég lesz-e?

Biztos vagyok benne, hogy szebb lesz az élet Mimivel a házban és abban is biztos vagyok, hogy stresszesebb is. Örülök, hogy van egy Ark, aki helyre tud engem tenni, mikor túl sokat aggódom, azt hiszem szükségem lesz rá a közeljövőben. Jó idők jönnek, na:)

-----


News, news, news.

We had the discharge meeting last Tuesday with our favourite consultant (who was there when Mimi was born) and a couple of community nurses.  Listened to a small recap what happened in the last two months and talked about what can be expected in the next two months and so.

Mimi would be ready now to come home, she's on infant led feeding which means - just like any normal baby - that she isn't get told when to eat and how much but the nurses (and mommie) feeds her whenever she  wakes up and demands food (and believe me she can demand it loud enough, every time it's like she's going to starve there and then, the loudest cry is reserved to the hunger). She can keep her temperature just fine (in fact no cardi is needed at all). Just this frigging breathing. She's got another full recording on Sunday to see how's she coping but it didn't improve really from last week.

When someone is about to leave a small list appears on the board next to her name with boxes to tick: rooming in - check, car seat challenge - check, parents resusitation training - check. We checked all the boxes soooo.....

MIMI IS COMING HOME! Very very likely on the 5th of December which is the date we got at our very first scan - indeed the Mikulás is bringing her after all:) But this comes with a price - we had the option to let her stay in the hospital longer or bring her home, but on oxygen. This will mean that the prongs in the nose stay and two big oxygen tanks and a portable one move into our house somewhen hopefully this week, latest next Monday (in which case she's being released Tuesday on the 6th).

We got all the cards, customary biscuits and chocolates for the parents and staff, the car seat is ready, the house is a mess but mom is coming in a couple of days to save the day!

And yes it's all happy happy happy!:) New era starts and I'm not sure it's going to be any easier than before but it's surely going to be more close to your average life with a baby.

We will still have a team visiting us every week for a while, checking her oxygen and slowly trying to wean her off it, checking her weight, growth, mental development.

And we still have to keep in mind that Mimi is a bit like Windows - the blue death can strike any time as a roomate of hers, who is going home this weekend demonstrated yesterday when stopped breathing, turned blue and only his dad fast reaction saved him. It was scary to be around, we all root for that little guy, who's been around the longest and oh so ready to go home. But when something like this happens you can't help but think, what if this happens to me. At home. Will I have the nerves to do what I have to do? Will that be enough?

I'm sure our life is going to get better with her around and I'm sure that also stressier. I'm just happy that I have an Ark around who can put me in the right place when I'm worrying too much. I think I'll need that in the coming times. Happy times though:)

Dangdangdang!!!

Mimi vs car seat. Let the fight begin!
Mimi vs gyerekülés. Gyözzön a jobbik!

Nézd anyu, mit tudok, nézd! - Mimi úgy döntött, hogy a tegnapi közös éjszaka során bemutatja az összes többi tudományát is, úgymint alvakajálás, alvasírás, alvaböfögés, alvakakilás, alvahasfájás, alvaszülőketaludninemhagyás. Ark nem erre számított, én kb. erre. Mindent egybevéve csodajó de nehéz éjszaka volt.


Look mummy, I can do this, look! - Mimi decided that she should demonstrate all her crafts yesterday during our first night together, crafts including sleepeating, sleepcrying, sleepburping, sleeppooing, sleeptummyaching, sleepnotlettingherparentssleep. Ark expected something different, I expected more or less this. All in all lovely but tough night.

Álmatlan éjszaka utáni reggel. Én hulla, Mimi szendereg, mint aki jól végezte dolgát. 
Morning after a sleepless night. Me in zombiemode, Mimi sleeping away after a job well done.

Mivel koraszülött és gyakorolnia kell a szopást (köztudott, hogy ez alapvető követelmény az életben) Mimi kapott egy (ez már a legnagyobb méret) Nem Élelmezési célú Szoptatási Segédeszközt, amit hivatalosan szigorúan tilos cuminak hívni. Úgy néz ki mint egy cumi, úgy működik mint egy cumi, arra használjuk, mint egy cumit. De nem cumi (legalábbis minket nagyon leszidtak, mikor cuminak hívtuk)....és mellesleg nagyon vicces, hogy belelátsz a szájába, mint egy kis halacska (így csekkolni lehet, hogy jól szopik-e)

Since Mimi is a preemie she needs some extra time to practice sucking (as we all know this is essential in life) so she got a (this is already the biggest size) Non Nutritive Sucking Tool that absolutely can not be called dummy. It looks like a dummy, it works like a dummy, we use it like we would use a dummy. But it is not a dummy (at least we were told off when called it a dummy)..and by the way it's really funny that you can see into her mouth, she looks like a little fishie (it can be checked whether she sucks properly)

2062g/4lbs 8 oz

It took more than 9 weeks for her to get the first bath in her life. I hope this is the longest she went on without one!
---
Több, mint 9 hétbe telt, mire életében először megfürödhetett. Remélem ez lesz a leghosszabb idő, amit fürdés nélkül töltött!

Nem sírás, mert amikor nagyon belekezd, inkább nyugtatom, de ígérem lesz az is. Ezen Mimi tanulmányozza az elefántos előkét, és a kezét. Érdekes dolgok ezek na!
-------
Not crying (as requested) because when she really gets into it I'd rather calm her, but I promise I'll post one later. In here Mimi observes the elephant on the bip and her own hand. These are interesting things indeed!

Az etetöcsö melegebb éghajlatra távozott és remélhetöleg ott is marad, mivel Mimi már csak üvegböl és ciciböl kajál.

The feeding tube went far far away, never to return hopefully as Mimi only eats from bottle and breast.

Mimi mára fogyott hízás helyett és noha tudom, hogy miért (már nem a fűtött kiságyban fekszik, plusz a szerdai mérés óta szinte már csak üvegből/ciciből kajál - mindehhez jóval több energia kell, mint előzőleg), mégis kicsit elkenődtem. Nagyon reméltem, hogy meglesz a 2 kiló mára, de perpill 19xx grammról visszacsúszott 18xx grammra. Ő persze mit sem fog ebből, csak nyeli a tejet kétpofára.

Ma egész éjjel felveszik, hogy milyen oxigénszintet produkál az éjszaka során, mikor nyugodt és nagyrészt alszik. Kiderült, hogy mikor eszik meg kakil teljesen normális, hogy lemegy az oxigénszintje. Az ijesztő deszaturációs szörnyek azok, amik éjjel támadnak, míg alszik. Én kicsi Mimim, már megint a számokkal harcol, pedig a suli milyen messze van még!

--------------

Mimi lost some weight today and while I know the reasons (she's in an open cot now without heating and started to feed more from breast/bottle - and for all this she uses way more energy than before) still is a bit disheartening. I hoped to hit the 2 kgs today, instead she went back from 19xx gs to 18xx gs. And she is of course oblivious of all this and just gulps down all the milk she can get.

She's having an overnight trace today, being checked how are those desaturations during the night when she's all relaxed and sleeping most of the time, as it turned out when she is doing it while eating or pooing, that's normal. The scary desat monsters are those that sneak up on her during the sleep. My little Mimi,fighting with the numbers again although school is still far!

A mai nővérke azt mondta, hogy ő nagyon szereti az olyan babákat, akiknek már ilyen korban személyiségük van. Miminek már van, de vannak napok, amikor úgy gondolom, hogy ellennék egy kevésbé hangos személyiséggel is. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis mizé hogyan tudja ekkorára tátani a száját és edzeni a tüdejét (persze akkor nem ilyen szorgalmas, mikor a véroxigénszintet kéne tartani). Ma kikerült a fűtött kiságyból, ohne fűtés a fokhagymagerezdnyi fenekek alatt - mindennek eredménye két extra réteget, plusz egy sapka (amit már most utál). A feladat ugyanaz: tartani a hőmérsékletet. (Vegyétek észre, hogy a rózsaszín hiányát a képen, ami ekkora méretben nem egyszerű teljesítmény, mivel Nagy-Britanniában a bébik szigorúan színkódolva vannak - rózsaszín és kék természetesen.

Más....a "Jó Anya" ösztönömet semmibe véve besétáltam a helyi DM szerű boltba (Boots) és vettem egy pár bimbóvédőt, hogy kipróbáljam vajon segít-e a szoptatással (köszönet egy régi iskolatársnak, Lucának).
És TADAMMMMMM, megy ez mint az ágybasz@rás kérem szépen. Mimi imádja, könnyű szopnia, akár 25 percig is elcsócsálgatja a műcicit minden probléma nélkül és aztán úgy álomba zuhan,  mint a sicc, a jellegzetes kis részeges mosollyal a mini száján. Amikor legelőször sikerült, majdnem elsírtam magam, az egyetlen ok, amiért nem, mert annyira meg vagyok fázva, hogy féltem, valaki esetleg rákérdez, hogy minden rendben van-e, hogy itt sírok és én csak valami összefüggéstelen blablával tudtam volna válaszolni, amiben dicsőítem az összes istent, a Világegyetemet és a Mindenséget.

Múlt héten a szoba nagyja hazament, az anyukájukkal együtt. Nem volt ez túl könnyű, kicsit elhagyatva érdeztem magam mivel az anyukák (és a babák) jó része ugyanúgy hetekig ebben a szobában táborozott. És noha a kórház néha kicsit túl sok, igenis segít az, hogy olyanokkal lehet megbeszélni a kakis pelenkákat és a hányásokat akik ugyanebben a cipőben lépkednek. Aztán elkezdtem a youtube-on koraszülöttszoptatós videókat nézegetni és ráakadtam egy képsorozatra egy 21 hetesen született babáról aki csak 20 percet élet, és a szülei ennek ellenére örültek neki, karba vették, nevet adtak neki és nagyon örültek, hogy találkozthattak a kis jövevénnyel. Ez volt az a pillanat, ahol kisírtam magamból az összes félelmet és gyászt, amit Mimivel elképzelt halálával kapcsolatban éreztem mióta megszületett -  és arra gondoltam, hogy milyen kicsinyes vagyok itt nyafogva a hazamentellel kapcsolatban: nekem lesz lehetőségem, hogy lássam a lányom felnőni, életében először fagyit enni, a hóban játszani, hülye fiók miatt sírni és főzni tanulni, noha mindez elég rosszul is alakulhatott volna. És azóta nem izgat, hogy egy hét, kettő vagy Karácsony lesz ebből.

Ennyi mára. Súly (tömeg) frissítés vasárnap:)

Today's nurse said she likes a baby with a character and Mimi surely got one but some days I think her character is a bit too loud. One wouldn't believe how such a small thing can open her mouth and exercise her lungs (except when it comes to keep the saturation up). She got out of the hot cot today, no more heating under those tiny bums  - this resulted two extra layers of clothing and a hat (which she hates). The task is the same: keeping her temperature.
(Note the lack of pink in the picture, which isn't easy at this size, since in Britain babies are strictly colour coded - pink and blue of course.

Waht else....against all my 'Good Mum' instincts I waltzed in Boots and bought a pair of nipple shields to try, maybe it will help with the breastfeeding (thanks to an old schoolmate's advice).
And TADAMMMM works like a charm. Mimi loves it, easy to suck, she can go on for 25 minutes without any problem and afterwards falls asleep with a drunk smile on her mini-face. When she did this the first time I almost cried, the only reason I didn't because I'm so down with a cold that was afraid that someone would ask me whether I'm OK, why am I crying and as a response I just would answer with an inconsistent ode, praising all gods, the Universe and Everything.

Lots of babies and mums went home last week, most of those were in the same room for ages so I felt a bit left behind. Although sometimes the hospital can be overwhelming it does help to discuss about dirty nappies and aspirations with others who are in the same boat. Then I started to watch youtube vids about breastfeeding preterm babies and found one vid made of photos about a 21 weeks old little baby who lived 20 mins only and her parents still praised her and held her, named her and were happy that they could meet her. At this point I broke into tears and cried out all the fears and grief I held in  since Mimi way born - thinking that how petty am I here whining about not coming home yet: I will have a chance to see Mimi growing up, eating ice cream the first time, playing in the snow, crying over stupid boys and learning to cook while all this could have gone very much pear shaped. Since then I don't care anymore whether it's a week, two or Christmas.

That's all folks. Weight update on Sunday:)

We definitely do not need oversensitive baby guard - she found her voice early.

Az tuti, hogy nincs szükségünk speckó extra érzékeny bébiőrre - hamar megtalálta a hangját.

Ahogy Ark oly gyakran mondja (nagyrészt mikor valaki valami furát csinál): mindenkinek kell egy hobbi. Azt hiszem az én új hobbim ijesztőszógyűjtés lesz. Az új ijesztő szó: cumisüveg és már csak a leírásától is rosszabb anyukának érzem magam rögtön (jah és a torkom is fáj, de a fizikai fájdalom semmi a lelkiekhez képest, nem?)

Szóval van ez az elmosódott Jó Anya kép a fejemben, aki igazából szeretnék lenni, és noha igyekszem észben tartani (közvetlen a Jó Anya képe mellett), hogy amikor szülő lesz valaki idővel az előre kialakított csodaszép elvek nagyja a kukában köt majd ki úgyis - már most bármit megteszek, csak ne sírjon Mimi - , mindenesetre el vagyok én határozódva (szép magyarosan), hogy én biza szoptatni fogom Mimit. És ez egyelőre nem megy túl jól.

Azt hiszem Ark és én már most tanuljuk a szülősködés nevű játék nehéz részét: döntést hozni valaki helyett, aki nem tud, mindezt úgy, hogy a Végső Jót szem előtt tartsuk. Igazából a Végső Jó definiálása ugyanolyan nehéz, mint aztán követni azt.

A fő kérdés, amin tegnap elkezdem rágódni és valószínűleg addig a pillanatig így is marad, míg nem lehet tovább halogatni a dolgot (azaz a hazajövetel előtti utolsó lépés már csak az evés), hogy ne menjünk-e a kisebb ellenállás irányába: etessem-e cumisüvegből Mimit, ami valószínűleg gyorsabban fog menni, mint a további küzdés a szoptatással, és aztán majd ha itthon leszünk nekiállunk mi ketten beletanulni, vagy folytassuk a szoptatástanulást a kórházban.

Mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai:
A kórház rengeteg segítséget ad a szoptatáshoz: hozzáértő nővérkék adnak tanácsot, mutatják mit, hogyan, merre, kapunk egy vagon infót arról, hog ymiért is jó szoptatni, stb. Amit nem tudnak biztosítani, az a nyugis, csendes helyszín, ahova el lehet vonulni és elég idő arra, hogy ne kelljen sietni az etetéssel. Mimi ebédideje fél 3kor van - a látogatási idő kellős közepén, zaj és egy csomó ember között - és noha már rég kakilom le magasról ki mekkora részt lát a mellemből (azért ezt sem gondoltam volna 8 hete),mert a paravánból sajna nincs sok, azért belátható könnyen, hogy nem ezek az ideális körülmények arra, hogy a melled jó részét próbáld meg a kislányod mini szájába beletömni, még akkor is, ha ő tátogatja rendesen, mint egy etetésre váró kismadár. Aztán ott az időlimit: Miminek három óránként kajálnia kell, egy etetés max 45 percig tarthat. És biza ő éhes már etetésidőben, így elkezdtem fél órával a kijelölt idő előtt de így mire a hivatalos időhöz érünk már farkaséhes,ideges és fáradt. Nem mellesleg én is.

Cumisüvegből enni elég egyszerű és anyu is látja, hogy a gyerek mennyit eszik (Angliában már nem és nem mérik a gyerekeket evés előtt és után, merthogy az csak idegessé teszi az anyát. En spec engem az tesz idegessé, hogy fingom sincs Miminek mennyit sikerült a pocakba pakolnia és vajon most mind a 42milit betöltsem, vagy a fele is elég - azaz vajon kihányja a felét, mert ennyi nem fér bele vagy majd ordít, mert még éhes?).

A nővérkék is etethetnek üvegből, így lehet elkerülhetnénk a 48 órán keresztüli kórházazást hazajövetel előtt (az tuti, hogy nem vagyok elájulva a gondolattól, tekintve, hogy a reggelente morgós férjem szeret a saját kényelmes ágyában aludni és a saját fürdőszobájában zuhanyozni).

Mimi akkor is az én tejem kapná, tápszer ohne.

Van ez az ijesztő dolog, amit cumizavarnak neveznek (röviden: a babáknak teljesen máshogy kell szopniuk mellből és üvegből és ha még nagyon gyakorlatlanok, egy idő után összezavarodnak és nem hajlandóak szopni) és ha Mimi épp lusta, akkor jajj nekem, mert ugye sokkal egyszerűbb cumisüvegből enni. De szerintem ez egy kicsit olyan urban legend: hallottam/olvastam valahol, hogy valakinek a sógornőjének az unokabátyja hallott egy szomszéd kisgyerekről, aki cumizavaros lett. De lehet, hogy bárányhimlő volt, mostanság kicsit zavaros a fickó. De mint tudjuk, minden baba különböző és még ha összezavarom is szerencsétlen kislányom, akkor majd ha itthon lesz, ahol annyi időm lesz ezt helyrerakni, amennyit csak akarok míg anyukám majd itt lesz és segít mosni,főzni, takarítani és elkényeztet majd engem és az unokáját.

Ahogy látjátok nagyon igyekszem, hogy meggyőzzem magam: érdemes a könnyebb utat választani (Arkot nem nagyon kellett győzködni, azt mondta logikusnak tűnik). De ahogy mindannyian tudjuk a pokolba vezető út is lustasággal van kikövezve és attól tartok - még akkor is, ha imádom szoptatni - , hogy én már csak azt tartom szem előtt, hogy Mimi minél hamarabb itthon legyen, még akkor is, ha ez a lustább megoldást jelenti. Mindenesetre ma vettem egy cumisüveget neki.

Utószó: ezt pár napja írtam, csak kellett pár nap lefordítani. Mimi ma két evést lenyomott teleportálás (azaz közvetlen gyomorba csövön való leküldés) nélkül, felét-felét ciciből/üvegből (hogy lehet ezt amúgy normálisan írni??). És úgy néz ki, hogy a hazajövetel kb. két hétnyire van, ha így halad. Innentől kezdve én konkrétan sz@rom le magasról ki mit mond, hogyan kell helyesen szoptatni és cumizavaros lesz-e a gyerekem. A végső cél, hogy Mimi itthon legyen velünk és nőjön szépen. Pont.


----------


As Ark says ever so often (mostly when he hears of someone doing something odd), everyone needs a hobby. I think my new one is going to be collecting scary words. The new word is bottlefeeding and by using it I feel a bit of a worse mom already (also my throath is sore but physical pain is nothing to compared the suffering of the soul, is it?).

So I have this blurry mental image of a Good Mum in my head (also I never know whether it's mom or mum) whom I'd like to be and while I'm keeping in mind (just on the shelf next to the Good Mum image) that as soon as you got to be a parent most of your pre-meditated principles go straight to the bin - and I already could do anything just please please don't cry Mimi - still was (is?) determined to breastfeed Mimi. And it isn't going too well. 

I think Ark and me are just learning the really hard bit of parenting: making decisions for someone else who can't make herself, while trying to keep the Greater Good in sight. In fact deciding what the Greater Good is as hard as following it.

Well the main question is I started to ponder yesterday and probably will go on pondering for some more time till the decisionmaking will be imminent (ie when the only obstacle between home and hospital is the feeding) is whether go the easier way: bottlefeed Mimi using the expressed milk which has probably faster results and then try to get her on the breast when home safe and sound or go on with trying to breastfeed in the hospital.

There are pros and cons:
The hospital is trying to give as much support for breastfeeding as it can: trained nurse giving advise and showing how and what to do, equipment, information about breastfeeding benefits, etc. What it can not give is a relaxed, quiet place, privacy and enough time to get on with it. In there - 14:30 - Mimi's lunchtime just the middle of the visiting hours when the room is flooded with people, noisy and though I got to a level when I don't give a damn who is seeing my breasts (wouldn't have thought this 8 weeks ago) because screens are scarce, lets face it - not the ideal situation to learn how to stuff a significant portion of your breast in your daughter tiny mouth even if she opens it wide open like a little bird waiting to be fed. There is also the time restrain: Mimi is fed every 3 hours, she should finish one round in 45 minutes. She gets hungry if she doesn't feed in time so I need to start putting her on half an hour before the feed and by the time we get to the "official" start time she's starving, frustrated and tired. And so am I.

Feeding from a bottle is pretty straightforward for a baby and a mom can monitor how much the little one is gulping down.(In England babies are not weighted anymore before and after feeds because this supposedly makes moms anxious. Well what makes me really anxious is that I have no frigging idea how much Mimi manages to eat and whether I should top her up with the full 42ml or should half of it be enough, ie will she vomit, cause all that doesnt fit in or will she scream because still hungry?).

Nurses can bottlefeed, no 48 hour rooming in needed before coming home (I'm surely not looking forward that with a grumpy-in-the-morning husband who likes to sleep in his own comfy bed and shower in his own comfy bathroom).

Mimi is still getting my milk, no formula involved.

Dreaded thing called nipple-bottle confusion (in short: babies need to use a totally different technique to get the good stuff out from a breast or a bottle and if they can't suckle properly yet they can get mixed up and refusing the breast), and if she's lazy oh yay for us as it's so much easier for her to feed from a bottle. But I think this is a bit of an urban legend: there are stories that somebody's sister-in-law's great-uncle heard about a neighbour baby who had this. Or maybe that was chicken pox, his memory is a bit blurry nowadays. But as we know every baby is different and even if it happens it would happen at home where I have all the time in the world to try to get it right and my mom around to cook, clean and spoil me and her granddaughter.

As you see I'm really trying to convince myself that we should go the easier way when we get there (Ark didn't need much of a convincing, he said it seems logical). But as we know the road to hell is paved with lazyness and I'm a bit afraid - even thought I love to nurse her - I just want her home as soon as possible even if this means the lazy way. But today I've just bought a bottle.

Post scriptum: I wrote this a couple of days ago, just needed some time to translate. Mimi today managed to get through two feeds without needing any food teleporting (ie directly tubed down into her stomach), she ate half a portion from the breast, half from bottle. And it seems coming home is around 2 weeks away if she's going on like this. And after this I simply can't give a shit who says what, how am I supposed to breastfeed properly and whether my child will have bottle-nipple confusion.The final goal is to have Mimi at home and to get her to grow properly. Full stop.

Mimi szupermódra váltott és 4 nap alatt több mint 20 dekát hízott. 1880g-ot mutatott a mérleg reggeli előtt, igaz a pelustelítés nem volt még meg akkor.
--------
Mimi switched to supermode and gained more than 200gs in 4 days.1880g this morning before feed, although also before a full nappy:)

Mimi feltornázta magát 7.9-re, nem kap vérátömlesztést.

Mimi managed to raise herself to 7.9, no blood transfusion.

Mindig a cliffhangernél tűnök el, nem? Beszéltem doktorbácsival még pénteken, aki azt mondta, hogy mivel Mimi 28 hetesen (és egy naposan, mondtam magamban, mert én még emlékszem arra a pár napra, míg keményen harcoltunk mindketten azért, hogy bennmaradjon csak még egy napot) született így az a furcsa, hogy még nem volt egy vérátömlesztése sem. Vagy kettő. Ez csak annak köszönhető, hogy eddig olyan ügyes volt, de amúgy rutineljárás blablablablabla. Miután körbekérdeztem az osztályon, kiderült, hogy a legtöbb szülőnek ismerős a helyzet, ott volt, túl volt rajta, megkapta a pólót. No a végső verdikt az, hogy keddig várunk és meglátjuk, hogy összeszedi-e magát, ha nem: dokumentálás, aláírás és voilá: instant rózsaszín arcocska.
Majd holnap.
------------------
I always disappear at a cliffhanger, eh? Talked to a consultant on Friday who was saying that Mimi being born at 28 weeks (plus one day, thought to myself because I still remember those days when both of us were fighting just one more day leeway) is actually odd that she hasn't got a blood transfusion yet. Or two. All this because she was doing extremely good, it's pretty standard procedure blahblahblah. Asking around on the ward revealed that most of the parents are pretty familiar with the procedure, been there, done that, got the T-shirt. Anyway the final verdict was to wait till Tuesday and see whether she picks up, if not: paperwork, consent form and voilá, instant rosy cheeks.
So tomorrow.

I believe I can fly / Hiszem, hogy tudok repülni

Ma újabb rémisztő szót tanultunk és a rémisztő szó a vérátömlesztés. Nem annyira ijesztő szó, mint mondjuk a fertőzés, csak annyit jelent, hogy Miminek lehet, hogy vérátömlesztésre lesz szüksége, mert mind a vörösvértestek, mind a hemoglobinok szintje alacsony. Kap extra vasat, de ezek a számok (már megint "számháborúzunk") október óta csak lefelé mennek, lassan de biztosan. 10,5ről indult, mára 7-re esett. 6,9-től vérátömlesztenek, 7,5 feletti eredménnyel a dokik elégedettek. Eléggé lesokkolt ez ma és szerintem mindenki egyetért: ha egy kisbabáról és vérátömlesztésről beszélünk: ijesztőnek hangzik. És most az én kisbabámról beszélünk, aki feltűnően többet alszik mostanság és feltűnően kevésbé aktív.

Szóval a szemeim könnybe lábadtak, aztán megettem egy péksütit, egy nagy darab csokit, zokogtam egyet Ark vállán mikor hazaértem és ettem még két sütit. A mai nagyon kedves nővér vígasztalt, hogy ez nem rossz dolog egyáltalán, ha kap egy kis vért a dolgok beindulnak majd, az arca pirospozsgás lesz és jó eséllyel a deszaturációk (a vér oxigénszintjének hirtelen esése) is megszűnnek. A sokk és a sokk kezelése (úgymint édességzabálás és sírás) után lassan egyetértettem, hogy ez nem rossz dolog, még akkor is, ha azt jelenti, hogy pár szobával visszább kell mennünk és megint lesz intravénás kanül, na ekkor hívott a nagyon kedves nővér és mondta, hogy ohne átömlesztés, legalábbis nem holnap. Így most azon aggódom, hogy nem kellene mégiscsak...

Hirtelen megértettük az evés utáni deszaturációkat (ha nincs elég vér az nem tud egyszerre oxigént szállítani a tüdőkből és tápanyagot a gyomorból egyszerre). És a pocakproblémák újrakezdődtek akkortájt mikor újra elkezdtem tejtermékeket enni, így bármit is mondanak az orvosok mától újra ohne tej, joghurt és sajt. Az lányomon elvégzett kísérlet azt mutatja, hogy Mimi és a tejtermékek nem túl jó barátok egyelőre.
És a sok deszatnak köszönhetően kicsit több, mint egy hét után csövek nélkül megint visszakerült az oxigénre, noha tiltakozott rendesen.

A dolgok jó oldala: Mimi életében először ma kisétált (kitolták) a NICU épületéből, játszhatott űrhajósat és kiderült, hogy nincs csipőficama. És anyu nem ment el a KFC-be, nem evett valami "olajban sült cuccot, csokival leöntve" (gőzöm sincs ez hogy van magyarul a Shrekből) , hanem hazajött és finom vacsit főzött.

űrutazó Mimi az űrhajójában / astronaut Mimi in her spacepod

We have learned a new scary word today and that word is blood transfusion. It isn't a really scary word, unlike infection it just means Mimi might get a blood transfusion, because both her red blood cell count and haemoglobin levels are low. She's getting extra iron but all these numbers (war on the numbers again) been going down since start of October really, slowly but steadily. Started from 10.5 it is 7 now. From 6.9 is transfusion, above 7.5 the consultants are happy. It came as a shock and you have to admit, when thinking of a baby girl getting a blood transfusion: it does seem scary. And we are talking about my little girl here whom I did notice being more and more sleepy and less and less active lately.

So my eyes started to get wet, then ate up a danish, a big piece of chocolate, sobbed for a while on Ark's shoulders when got home and ate two more mince pies. It is not a bad thing, said the very kind nurse, if she gets some blood things will pick up, her cheeks will get rosy and possibly the desats (blood oxygen level suddenly dropping) disappear too. After the shock, the dealing with the shock (also known as eating sugar and crying) I started to think that isn't a bad thing indeed even if it means to go back several rooms and get an IV, when the super kind nurse called again saying no transfusion, at least not tomorrow. And now I'm worried whether shouldn't they do it after all...

Suddenly all the desaturations after feeding make sense (not enough blood, can't carry oxygen from the lungs and nutrients from the stomach at the same time). And her tummyproblems restarted just as I started to eat dairies again so whatever the doctors say, I off all milk, yogurt and cheese for a while. Based on the experiment I just did on my daughter it is very likely that dairy and Mimi don't mix too well so far.
Thanks for all the desats he's on the oxygen again, after more than a week off the tubes are back again despite all the protesting from her side.

On the good side: Mimi today walked out (was pushed out) the NICU building first time in her life, could pretent to be an astronaut and doesn't have congenital hip disorder. And momie didn't go to KFC, didn't eat "something deep fat fried and smothered in chocolate" (Shrek anyone?) but came home and cooked a nice dinner.

I believe I can fly..lalalala..I believe I can touch the sky...lalala...

No akkor, a mai nap és a tévésztárság (mindinkább a 15 perc hírnév a kórházi szülők és a barátok körében):
A legtöbb interjúztató alak ugyanazokat/nagyon hasonló kérdéseket tett fel, így mire az ötödikhez értem, addigra már olyan simán mentek a válaszok (legalábbis a fejemben), mint Mimi popsija: a nap a BBC Bristol reggeli rádióműsorával indult 7.20kor, kérdeztek már dolgot Mimiről (mikor született, hogy van - persze erről imádtam beszélni) és hogy érzek azzal kapcsolatban, hogy tejdonor vagyok (namost ez mekkora barom kérdés már, ha utálnád az ötleted akkor adnál tejet bármkinek is?) és a Tejbank nyílásáról mi a véleményem (megajó, hát nem? nekem nem kell kiöntenem a sok tejet a koraszülött/beteg babák meg kapnak anyatejet: mindkét fél csak nyer vele). Aztán volt egy rádióinterjú a Heart FM nevű helyi rádióval, az Evening Posttal (helyi újság - csináltak néhány képet is Mimivel a kezemben), BBC 1 (Points West) és ITV (Bristol). Mindez tovább tartott, mint számítottunk, így kimaradt az ebéd, a vécészünet és a meditációóra, mindezalatt Mimi a kezemben fekve boldogan rakta épp tele a pelenkáját (igazán nehéz nem felvihogni miközben érzed, hogy a lányod kakil és fingik ezerrel miközben te próbálsz egy épkézláb mondatot összerakni a tejbankkal kapcsolatos érzéseidről).

Azt hiszem a fénypont az volt, mikor megkértek, hogy csak beszéljek vagy énekeljek Miminek, és én az éneklést választottam (Ici-pici pók - angol gyerekdal, a Vuk talán kicsit sok lenne, elég a magyar-lengyel bevándorló név) - még az is lehet, hogy én, Varga Vali énekelek a BBC-ben, ha ez a Major Laci bácsi, aki anno megkért az énekkarban, hogyha lehet én csak tátogjak és adjam a tömeget) láthatná!

Volt némi kavar is mert a stáb csak úgy besétált a szobába míg a dokik viziteltek (amíg mások babáit vizsgálják a szülők nem lehetnek a szobában, bizalmas információnak számítanak a közöltek) és senki nem dobta őket ki...egy ideig. A legtöbb szülő felháborodott - köztük én is egy kicsit - és végre valaki szólt az egyik nővérnek, hogy csináljon már valamit, aki fogta és kirúgta ..izé...udvariasan, de határozottan megkérte őket, hogy hagyják el a szobát.

Mindezek után furán éreztem magam, az emberek gratuláltak, néhány szülő benézett a szobánkba és újságolta, hogy látott a hírekben (a szülők teaszobájában van egy tévé), néhányan elsütöttek valami furcsa poént és én nem igazán értettem mi ez az egész felhajtás, igazából kényelmetlenebbül éreztem magam, mint az egész interjúztatás alatt. Gondolkoztam, hogy megnézem a híreket este 6kor és fél 7kor, de Mimi eléggé zaklatott volt akkortájt és egy anyuka tud prioritizálni, a tévé mehet a fenébe, a gyerekem épp nem tud kakilni!
Így nem, még nem hallottam/láttam magam, de remélem, hogy holnap online lesz, noha biztos vagyok benne, hogy utálni fogom a hangom (mindig fura a sját hangom visszahallani) és kb 15 kilóval többnek fogok látszani, mint tényleg vagyok.

És igen, voltak problémák a nevem kiejtésével (de legalább senki nem akarta kiejteni az angolul olvasva és őszintén, teljesen helyesen én sem tudom kiejteni az y-t) és noha le kellett betűznöm (néha kétszer is). Plusz a belinkelt BBC weboldalon hibásan idéztek (nem azt mondtam, hogy kis befektetéssel, hanem azt, hogy kis időbefektetéssel, de tökmindegy).

A nagyszerű dolog az egésszel kapcsolatban, hogy már most találtam egy fórumot, ahol egy anyuka írta, hogy látta a hírekben, hogy egy tejbank nyílt Bristolban és reméli, hogy vissza fogják hívni, mert szeretne tejet leadni. És a nap végén ez az, ami igazán fontos.
-----
So about today and being a TV star (more like 15 minutes of fame between the parents in the hospital and the friends here):
Most of the people asked the same or the same kind of questions, so by the 5th time my answers were pretty smooth (at least in my head) as Mimi's bottom: I started with the BBC Bristol radio in the morning, at 7.20, they asked a couple of questions about Mimi (when was she born, how is she doing - I loved to talk about this of course), and how do I feel about being able to donate (now this is such a stupid question, seriously, if you hated the thought would you donate at all?) and the milk bank opening (awesome of course, I don't have to throw away all the milk and small/sick babies get breastmilk: win-win in my opinion). Then there was a radio interview with Heart FM (Bristol radio), Evening Post (Bristol newspaper - taken some pictures with Mimi in my arms), BBC One (Points West) and ITV (Bristol). All these took longer than expected so I actually missed lunch, toilet break and meditation class while Mimi was happily filling her nappy in my arms (really hard not to laugh when you feel your daughter pooing and farting away while you are trying to put together a sensible sentence about your feelings for the milk bank).

I think the highlight of it was when I was asked to either talk or sing to Mimi and I chose singing (Incy-Wincy Spider, maybe the Hungarian song would have been too much with the Hungarian-Polish immigrant name) - so it can actually happen that I, Vali Varga will actually sing on BBC and I only wish my elementary school choir leader (who asked me to gape only instead of singing and just be the crowd there) could see this!

There was even some confusion because the crew actually just walked in the room while the doctors were doing their round (while examining other babies parents can't be in the room due to confidentiality issues) and noone threw them out..for a while. Most of the parents got indignant - including me really - and finally asked a nurse to take some action about it so she's simply kicked them out..err asked politely but firmly to leave the room.

After all this I felt odd, people congratulating me, and parents popped in saying that they saw me on the telly while watching the news in the tea room, there were some weird jokes and I really didn't understand what is all the fuss about...and it felt even more uncomfortable than the whole interviewing part. I was pondering to watch the news at 6pm and 6.30 but Mimi was upset around that time and a mom has her own priorities, sod the TV, my daughter can't poo at the moment!

So no, I have not seen/heard myself yet, just hoping it will be online by tomorrow, although I'm sure I'll hate my voice (always sounds weird when recorded) and will look 15kg more on screen than I do in real life.

Also they did have problems with my name indeed (hey at least noone tried to pronounce it as it should be in English and honestly I myself can't pronounce the y in it properly!), even though I had to spell (sometimes even twice). Plus on the linked BBC website they actually misquoted me (said little time investment, not tiny investment but whatever).

The awesome thing about all this is that I already found a forum where a mom was writing that she saw the news that a milk bank opened in Bristol and she hopes they will return her call because she wanted to donate. And at the end of the day this is what's really important.




És a nap igazi sztárja, aki szépen tartja a hőmérsékletét a fűtött dobozában.
----------
And the real star of the day, keeping her temperature nice and high in the hot cot.

Szóval Mimi kikerült ma az inkubátorból egy fűtött matracos kiságyba. Ez már érett tegnap is (méréskor 1473 gramm), de nem akarták a nővérkék elsietni. Ami nagy változás (azon kívül, hogy Miminek most extrán kell dolgoznia azon, hogy a hőmérsékletét stabilan 36.5-37 körül tartsa) az, hogy bármikor kijöhet az ágyből, amikor csak szeretném, nem kell nővérkét hívni, hogy kivegyék. Persze csak óvatosan örülünk (á, dehogy ugráltam mint egy tízéves az ajtó előtt, mikor megláttam), biztos ami biztos...

Alakul a gyerekszoba is, kifestettünk, lerakták az új szőnyegpadlót és a falmatrica is megérkezett - Ark kicsit elszállt a bagolynál:)
A kiságy azonban nem olyan kicsi, 70cmx140cm, három Mimi méretű gyerek is kényelmesen elkalimpálna benne.

Új fejlemények szupertehénügyben is: a szupertehén feladta a szuperségét már csak normál tehén. Némi munkával és kísérletezéssel sikerült lemenni kb. felére annak, ami volt, ez már abszolút menedzselhető állapot. Viszont mivel holnap nyit a Tejcsarnok...izé...Regionális Tejelosztó Központ (asszem) engem is meghívtak a Zeseményre, mivel én vagyok az egyetlen anyuka, aki már végigment az egész folyamaton (vérvétel, vizsgálat, kérdőív, információelolvasás, aláírás, stb.). Ez eddig sima ügy, azonban pár napja elkezdték pedzegetni, hogy itt lesz ám a BBC meg az ITV, tévé, rádió, anyámtyúkja és hát ők interjúvolnának engem, hogy hát izé, jó munkásember donor anyuka monnyon már pár szót a tévének/rádiónak. No ez érdekes lesz az én erős kelet-ojrópai akcentusommal és a döcögős angolommal. Reggel 7.20kor kezdek egy telefonos rádióinterjúval, kíváncsi vagyok a) mondják-e a nevem, b) ha mondják is ki tudják-e ejteni.

Mondom a Zuramnak: Ark, mikor 16 évesen a tévében akartam szerepelni, nem teljesen erről álmodoztam. Mire ő: hát a melleid nem a szokásos módon segítenek a sztársághoz, az tuti.

So Mimi got out of the incubator, into a hot cot. This was due since yesterday (she weighted 1473g) but the nurses wanted to be careful. The big change (apart of that Mimi needs to put some extra work in keeping herself stable around 36.5-37 celsius) is that she can get out of the bed whenever I'd like her, don't have to call the nurse. Of course we are only cautiously happy (so no, I definitely were not jumping up and down in fron of the door) just in case...

The nursery is getting into shape, we painted, the carpet got done and the wall sticker got delivered - Ark got a bit sticker-happy when putting the owl up:) The cotbed is huge though, 70x140cm, good for 3 Mimi sized baby.

New development in the supercow situation: supercow gave up her superpower and turned into a normal cow. It took some work and experimenting to go down cca half of the amount I was wexpressing before and this is a way more manageable quantity. Since the Dairy Farm...err..Regional Human Milk Bank opens tomorrow I was invited to the opening reception because apparently I'm the only mom who went through the whole process (blood test, checkup, form filling, leaflet reading, consent signing, etc). So far it's smooth sailing but a couple of days ago I got some shy questions whether - seeing that BBC, ITV, tv and radio will be there too -  would I, as a good donor mom willing to give a short interview to the BBC. This is going to be interesting, with my thick Eastern-European accent and jerky English. I'm starting tomorrow at 7.20 with a radio interview on the phone and I'm curious whether a) will my name be mentioned b)if so will they be able to pronounce it properly?

I was just telling to Ark: when I was 16 dreaming about being in TV this wasn't exactly what I was hoping for. And he: your boobs make you a star in nonobvious ways.

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés Miminek. 
Small step for humanity, giant leap for Mimi.