Mindig a cliffhangernél tűnök el, nem? Beszéltem doktorbácsival még pénteken, aki azt mondta, hogy mivel Mimi 28 hetesen (és egy naposan, mondtam magamban, mert én még emlékszem arra a pár napra, míg keményen harcoltunk mindketten azért, hogy bennmaradjon csak még egy napot) született így az a furcsa, hogy még nem volt egy vérátömlesztése sem. Vagy kettő. Ez csak annak köszönhető, hogy eddig olyan ügyes volt, de amúgy rutineljárás blablablablabla. Miután körbekérdeztem az osztályon, kiderült, hogy a legtöbb szülőnek ismerős a helyzet, ott volt, túl volt rajta, megkapta a pólót. No a végső verdikt az, hogy keddig várunk és meglátjuk, hogy összeszedi-e magát, ha nem: dokumentálás, aláírás és voilá: instant rózsaszín arcocska.
Majd holnap.
------------------
I always disappear at a cliffhanger, eh? Talked to a consultant on Friday who was saying that Mimi being born at 28 weeks (plus one day, thought to myself because I still remember those days when both of us were fighting just one more day leeway) is actually odd that she hasn't got a blood transfusion yet. Or two. All this because she was doing extremely good, it's pretty standard procedure blahblahblah. Asking around on the ward revealed that most of the parents are pretty familiar with the procedure, been there, done that, got the T-shirt. Anyway the final verdict was to wait till Tuesday and see whether she picks up, if not: paperwork, consent form and voilá, instant rosy cheeks.
So tomorrow.