2 weeks old - like an old witch/gnome from a fairytale:)
Friday, 30 September 2011
Wednesday, 28 September 2011
-a mérleg 1024g-ot mutat = 99g felszerelés+925g Mimi
-a kórházban elkapott egy körre egy néni, aki a koraszülött babák kognitív fejlődésével foglalkozik, és öntötte rám az infót fél órán keresztül, aminek kábé a felét sikerült megjegyeznem, de hétfőn délelőtt megyek és találkozom vele. A lényeg, hogy mostantól nagyon kell figyelni, hogyan fejlődik az, ami Mimi fejében van (azt mondta, egyelőre még csak egy lufi) - erről majd többet később
-ehhez kapcsolódóan kapott egy cumiszerű nem cumit, ami segít abban, hogy a szájpadlása rendesen fejlődjön mivel az anyaméhben már simán tanulná hogy cell cumizni
-lekerült a satyó is, már csak egy egész diszkrét lélegzőcső van a turcsi nóziban, meg az etetőcső a szájban, ezzel együtt a 95%ról induló páratartalom is lecsökkent normál légkörire
Mindezek együtt azt jelentik, hogy mostantól szabad a vásár az anyun alvásnak (a legelső tegnapelőtt némi gerillaakció volt a nagyon kedves nővérke részéről:)
------------
Lots happened today:
-the scale shows 1024g = 99g equipment+925g Mimi (2.04lbs)
-in the hospital I got chatted by a lady who is responsible for premature babies cognitive development, she drowned me in information for half an hour, only remembering half of it but going to meet her again on Monday morning. The point is that from now on we really have to pay attention how whatever is in Mimi's head (so far it's a balloon she said), is developing - more is coming on this
-connected to this she got a dummy-like nondummy to help the top of her mouth to develop properly since in the womb she would already learn how to suck
-she lost the hat, only to have a very discreet breathing tube in her piggie nose, and the feeding tube in her mouth, with all this the humidity level starting from 95% got down to normal
All this means that from now on she's free to sleep on mommy (the one two days ago was kind of a guerilla action helped by a very kind nurse:)
Tuesday, 27 September 2011
Monday, 26 September 2011
Rovid update a korhazbol mig vizit van: doktorbacsi azt mondta Mimi ma jobban van,nem talaltak fertozesre utalo jeleket,de tejet meg nem kap.Mindent egybeveve jo ez:)
Short update from the hospital,while they are doing a round: doc says Mimi is better today,no sign of infection but can't get any milk yet. All in all good:)
Short update from the hospital,while they are doing a round: doc says Mimi is better today,no sign of infection but can't get any milk yet. All in all good:)
Sunday, 25 September 2011
Azt tudtuk, hogy lesz visszaesés néha, és kevéssé valószínű, hogy itt most 12 hetes kiegyensúlyozott fejlődés következik, de mikor szembe kell nézni egy ilyen visszalépéssel....na hát az nem épp lélekemelő.
Mimipocak nem bírja az anyatejet, így hiába fejek le közel másfél lityót naponta az téli álmot alszik a mélyhűtőben míg a kis pocak nem zöldellő epét termel, hanem szépen feldolgozza a cuccot. Vagy amíg a lehetséges fertőzést sikerül legyőzni még egy pár adag antibiotikummal. Plusz vér oxigénszintje ugrál, majdnem mint a vérnyomásom a legrosszabb időkben - ami ugyancsak nem jó jel. Miután a doktorbácsi mindezt elmondta, hozzátette, hogy Mimi jól van és fejlődik, így Ark megnyugodott kicsi, de hát egy aggódó anyának szelektívebb a hallása, mint a lusta tinédzsernek akinek a szobáját kéne kitakarítania, szóval ez rajtam nem sokat segített.
Elmondtam a kislányomnak, hogy nekem úgy sikerült túljutnom azon a vészes éjszakán, még mint nemanyuka, és az ő első napján, míg mindenki figyelt, hogy nem görcsölök-e be, hogy lélegzettől lélegzetig éltem. Minden egyes be és ki egy újabb adag élet volt, nagyot be, nagyot ki, be és ki, és Mimi most neked is ezt kell, csak így tovább, hogy az a bűvös szám 90 felett maradjon....
Még pár óra és telefonálhatok, mert elvileg meglesznek a teszteredmények. Addig meg megyek és fejek egy kicsit, ez ám az élet, juhéjj.
------------------------------
We knew there will be setbacks and not very likely that we will have for 12 weeks of balanced development but when we have to actually face such a setback...it doesn't lift our spirits.
Mimitummy isn't set up for mommie's breastmilk just yet apparently so in spite of me expressing almost 1.5 liters per day by now all that goes into hibernation in the freezeruntil the tiny tummy stop producing green bile but processes the stuff as it should be. Or until the possible infection can be scared away with some antibiotics. In addition the oxygen level of her blood keeps jumping almost as much as my blood pressure in the worst time - this isn't a good sign either. After saying all this the doctor assured us that she's fine and developing ok so Ark relaxed a bit but a worried mom's hearing is more selective than a lazy teenager when she's told to clean up her room, so didn't help me too much.
I told my baby daughter that the way I managed to get through that ominous night, yet as nonmom and her first day, while I was being watched whether would go into a fit, was to live from breath to breath. Each in and out was another portion of life, big breath in, then out, in and out, Mimi you have to do the same, go on like this so that magic number stays over 90....
In a couple of hours I can call the hospital and query about the blood results. Till then I'll go and express a bit more milk, I'm living it, whoop whoop.
Mimipocak nem bírja az anyatejet, így hiába fejek le közel másfél lityót naponta az téli álmot alszik a mélyhűtőben míg a kis pocak nem zöldellő epét termel, hanem szépen feldolgozza a cuccot. Vagy amíg a lehetséges fertőzést sikerül legyőzni még egy pár adag antibiotikummal. Plusz vér oxigénszintje ugrál, majdnem mint a vérnyomásom a legrosszabb időkben - ami ugyancsak nem jó jel. Miután a doktorbácsi mindezt elmondta, hozzátette, hogy Mimi jól van és fejlődik, így Ark megnyugodott kicsi, de hát egy aggódó anyának szelektívebb a hallása, mint a lusta tinédzsernek akinek a szobáját kéne kitakarítania, szóval ez rajtam nem sokat segített.
Elmondtam a kislányomnak, hogy nekem úgy sikerült túljutnom azon a vészes éjszakán, még mint nemanyuka, és az ő első napján, míg mindenki figyelt, hogy nem görcsölök-e be, hogy lélegzettől lélegzetig éltem. Minden egyes be és ki egy újabb adag élet volt, nagyot be, nagyot ki, be és ki, és Mimi most neked is ezt kell, csak így tovább, hogy az a bűvös szám 90 felett maradjon....
Még pár óra és telefonálhatok, mert elvileg meglesznek a teszteredmények. Addig meg megyek és fejek egy kicsit, ez ám az élet, juhéjj.
------------------------------
We knew there will be setbacks and not very likely that we will have for 12 weeks of balanced development but when we have to actually face such a setback...it doesn't lift our spirits.
Mimitummy isn't set up for mommie's breastmilk just yet apparently so in spite of me expressing almost 1.5 liters per day by now all that goes into hibernation in the freezeruntil the tiny tummy stop producing green bile but processes the stuff as it should be. Or until the possible infection can be scared away with some antibiotics. In addition the oxygen level of her blood keeps jumping almost as much as my blood pressure in the worst time - this isn't a good sign either. After saying all this the doctor assured us that she's fine and developing ok so Ark relaxed a bit but a worried mom's hearing is more selective than a lazy teenager when she's told to clean up her room, so didn't help me too much.
I told my baby daughter that the way I managed to get through that ominous night, yet as nonmom and her first day, while I was being watched whether would go into a fit, was to live from breath to breath. Each in and out was another portion of life, big breath in, then out, in and out, Mimi you have to do the same, go on like this so that magic number stays over 90....
In a couple of hours I can call the hospital and query about the blood results. Till then I'll go and express a bit more milk, I'm living it, whoop whoop.
Saturday, 24 September 2011
Friday, 23 September 2011
Azt mindenki tudja, hogy egy babával sok változás jön, egy korán érkezettel is, csak másféle.
Míg más szülők pelenkázóasztalt vesznek az újonnan érkezettnek, mi fagyasztót, hogy legyen a sok liternyi lefejt anyatejet hol tárolni. (Az anyatejjel kapcsolatban már egy ideje készülődik egy poszt, mert abszurdan vicces az egész, egy hajnal 3 órai fejés filozofikus mélységeket tár fel az életemben, miközben Jack Bauer éppen megmenti a világot a laptopomon.)
A képen amúgy egy professzionális tehén felszerelésének egy része látható: wordben átgondoltan megszerkesztetett öntapadós matricák, elő- és utótejre osztott lefejt anyatej és a vadonásúj fagyasztó.
Még egy nyúlfarknyi jó hír: nagyon jó helyre költözünk anno, közvetlen buszjárat a kórházhoz, 25 perc, buszmegálló a ház előtt és 5 perc sétára a NICU-tól. Ezek után kétszer is meggondolom, ha a tömegközlekedést szidom Bristolban, de tényleg.
--------------------------
So, getting home didn't happen that smoothly as expected but by today I/we managed to get some things sorted, in our heads and literally too. Our daily routine is starting to settle, so does our little cottage. Everyone knows how having a baby brings lots of changes around, same happens when you have a preemie (premature baby), but it's a bit different.
While other parents buying a nappy changing station, we get a freezer to store the liters of expressed breastmilk. (There's been a post coming for a while now about breastmilk, because it's a bit absurd the whole thing and I can discover new depths in my life at a 3 am expressing while watching Jack Bauer saving the world on my lappy.)
On the picture you can observe some of the equipment of a professional cow: carefully formatted stickers in MS Word, expressed breastmilk splitted in fore- and hindmilk and the brand new freezer.
Another short good news: we have gotten a nice place to ourselves when we moved here, there is a direct bus line to the hospital, takes 25 mins, the bus stop in front of our house, the other 5 mins walking from the NICU. After this I'll think twice before saying anything about public transport being bad in Bristol, seriously.
Wednesday, 21 September 2011
Mai egyenletünk: 6 nap = 733g - x + 109g, ahol x a születés utáni folyadékveszteség. Oldd meg, hogy az anyuka mosolyogjon:) Today's equasion: 6 days = 733g - x +109g, where x equals the weight loss after birth due to fluid loss. solve the equasion to make mom smile:)
Update:tegnap lapozgattam a feljegyzéseket (persze mindent dokumentálnak, és a szülő azt olvas amit akar) és rájöttem, hogy a nővérke valszín félreértette a kérdésem, mikor azt kérdeztem ez nettó tömeg-e. Sajna nem, -94g felszerelés, szóval még bőven 800g alatt van, de a lényeg, hogy felfelé megy!
Pár felmerült kérdésre válasz:
Látogatás: Szülők bármikor látogathatnak, 0-24, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, télen, nyáron. Ha hajnal 3kor jön rád a babázhatnék, akkor kocsiba csapod magad (és ha nincs kocsid, akkor a kórház segít ha Bristolban laksz), idejössz, kapsz egy NICU Parent feliratú műanyag lapocskát, amivel majdnem szabadon grasszálhatsz (bejutni pl nem egyszerű, csöngetni kell minden alkalommal, megnéznek kamerán, nevet mondasz és hogy melyik babát látogatod). Az osztályon van a szülőknek pihenőszoba ingyen kávéval, teával, vécé, elkülönített szoptatóhelység paravánokkal és fejőgépekkel (nem röhög) és pár hálószoba, amit akkor lehet lefoglalni, mielőtt hazamennél a babával, hogy egy-két éjszaka erejéig szokjátok az együttlétet, úgy hogy ha bármi gáz van, akkor a nővérek ott vannak. Szóval amolyan mini koraszülöttszülő Meseország igazán.
Mimi kisasszony napi kétszer fél órára fogadhat szülőkön kívüli látogatókat is, elég kontrollált feltételek között: egyszerre csak 2 ember lehet az inkubátornál, az egyiknek szülőnek kell lennie, alapos kézmosás, kabátok, táskák nem vihetőek be, ha az inkubátorba nyúl bárki extra alkoholos fertőtlenítés.
Mikor jöhet Mimi haza?
Pontosan nem tudnak mondani, hiszen észben kell tartani, hogy semmi nem biztos még most sem. A tapasztalat azt mutatja a babák addig inkubátorban vannak, amíg a pocakban lennének. Mimi esetében ez kb. Mikulás (dec. 5) környéke, ami tezsvírek között is másfél hónap.
Some answers to questions asked in comments (FB):
Visitning: Parents can visit any time, 24/7 whether it's night, day, rainy, sunny, winter or summer. If you feel to visit your baby at 3am you get into the car(if you don't have a car the hospital helps you in getting here), come here, get a NICU parent labelled plastic card what helps you get around almost freely (getting in isn't that easy though, have to ring the bell each time, you get checked out on a camera, have to give your and the baby's name). There is a sitting room for the parents, free coffee and tea, toilet, separated milk expressing room with breast pumps to use and a couple of bedrooms that can be booked before going home with the baby - so for a couple of nights you can get used to be and sleep together in a way that if there is any problem you have the nurses around to help you. So all it's a small Fairyworld for premature babies' parents really.
Miss Mimi can see non-parent visitors twice a day in a pretty controlled way: only 2 people are allowed at the incubator, one have to be a parent, thorough handwash, coats, bags are not allowed, if want to get your hands in the incubator that's extra disinfectant applied.
When can Mimi come home?
They can't say an exact date, we have to keep in mind that nothing is sure yet. Experience shows that babies stay in the incubator for the same time they would stay in the bump. In Mimi's case this is around until 5th Dec, which is at least a month and a half to go.
Látogatás: Szülők bármikor látogathatnak, 0-24, éjjel, nappal, esőben, napsütésben, télen, nyáron. Ha hajnal 3kor jön rád a babázhatnék, akkor kocsiba csapod magad (és ha nincs kocsid, akkor a kórház segít ha Bristolban laksz), idejössz, kapsz egy NICU Parent feliratú műanyag lapocskát, amivel majdnem szabadon grasszálhatsz (bejutni pl nem egyszerű, csöngetni kell minden alkalommal, megnéznek kamerán, nevet mondasz és hogy melyik babát látogatod). Az osztályon van a szülőknek pihenőszoba ingyen kávéval, teával, vécé, elkülönített szoptatóhelység paravánokkal és fejőgépekkel (nem röhög) és pár hálószoba, amit akkor lehet lefoglalni, mielőtt hazamennél a babával, hogy egy-két éjszaka erejéig szokjátok az együttlétet, úgy hogy ha bármi gáz van, akkor a nővérek ott vannak. Szóval amolyan mini koraszülöttszülő Meseország igazán.
Mimi kisasszony napi kétszer fél órára fogadhat szülőkön kívüli látogatókat is, elég kontrollált feltételek között: egyszerre csak 2 ember lehet az inkubátornál, az egyiknek szülőnek kell lennie, alapos kézmosás, kabátok, táskák nem vihetőek be, ha az inkubátorba nyúl bárki extra alkoholos fertőtlenítés.
Mikor jöhet Mimi haza?
Pontosan nem tudnak mondani, hiszen észben kell tartani, hogy semmi nem biztos még most sem. A tapasztalat azt mutatja a babák addig inkubátorban vannak, amíg a pocakban lennének. Mimi esetében ez kb. Mikulás (dec. 5) környéke, ami tezsvírek között is másfél hónap.
Some answers to questions asked in comments (FB):
Visitning: Parents can visit any time, 24/7 whether it's night, day, rainy, sunny, winter or summer. If you feel to visit your baby at 3am you get into the car(if you don't have a car the hospital helps you in getting here), come here, get a NICU parent labelled plastic card what helps you get around almost freely (getting in isn't that easy though, have to ring the bell each time, you get checked out on a camera, have to give your and the baby's name). There is a sitting room for the parents, free coffee and tea, toilet, separated milk expressing room with breast pumps to use and a couple of bedrooms that can be booked before going home with the baby - so for a couple of nights you can get used to be and sleep together in a way that if there is any problem you have the nurses around to help you. So all it's a small Fairyworld for premature babies' parents really.
Miss Mimi can see non-parent visitors twice a day in a pretty controlled way: only 2 people are allowed at the incubator, one have to be a parent, thorough handwash, coats, bags are not allowed, if want to get your hands in the incubator that's extra disinfectant applied.
When can Mimi come home?
They can't say an exact date, we have to keep in mind that nothing is sure yet. Experience shows that babies stay in the incubator for the same time they would stay in the bump. In Mimi's case this is around until 5th Dec, which is at least a month and a half to go.
Tuesday, 20 September 2011
A nap híre egyébként az volt, hogy Mimi kisasszony extubálódott du. 1kor, aminek két következménye van: a) egyedül kell lélegeznie b) kapott egy helyre kis nyuszifüles satyót, amire csöveket lehet tépőzárazni, egy helyre kis orrbavalót a csövekhez kötve, ami a nyomást tartja fenn a tüdejében és mindehhez egy állkapocszárat, hogy a száját ne használja (ez már most sem megy neki, mindig nyitva van - vajh kire ütött ez a gyerek). Remélhetőleg a harmadik, még nem említett következmény az lesz, hogy kivehető a dobozából, ami az egész világa volt eddig.Ezek után gondolom az nem sokakat érdekel, hogy engem ma sem engedtek haza. Engem legalábbis kevésbé érdekelt a fentiek után:)
The news of the day was by the way that Miss Mimi got extubated at 1pm and this action has two consequences: a) she has to breath all by herself b) she received a cute little rabbiteared hat on which tubes can be fastened, a cute nose clip connected to tubes that are keeping the pressure in her lungs steady and for all this a harness to keep her mouth shut (not that it works too well, she's got it open all the time - I wonder after whom she takes in this). And hopefully the third, not mentioned consequence will be that she can get out of her box which has been her whole world so far.
After all this I guess noone is interested that I have not been released yet to go home. At least after I heard the above I was suddenly less interested in it:)
Monday, 19 September 2011
Szóval a helyzet jelenleg: Mimi inkubátorban,ami pont olyan, mint amilyennek a filmekben látni: műanyag doboz,4 lyukkal a kezeknek, sok kábel és cső, pittyegő monitorok villogó számokkal és ugráló vonalakkal, benne zselétasakokon egy kenguruszerű takaró azon egy minipelenkás baba, mazzagokkal és csövekkel teleragasztva. Elsőre ijesztő, de miután megtanulja az ember mi, mire való már kevésbé. Mimi még intubálva van (bár lélegzett magától első éjjel volt némi probléma, így biztos ami biztos ledugtak egy csövet a tüdejébe, de lélegzik mellette is folyamatosan) így nem vehetjük ki, de elvileg pár napon belül kiveszik (bár ezt pár napja mondják már) és akkor elkezdhetjük kivenni pár percre, hogy a mellkasunkon a ruhánk alatt kapaszkodva, mint egy kismajom érezze a szüleit, és ez remélhetőleg mindannyiunknak jót fog tenni. Meg kell mondjam ijesztően kicsi és Arknak kell majd némi idő, míg kézbe meri majd venni.
So the current situation: Mimi is in an incubator, that looks exactly like you'd see one in the movies: a plastic box with 4 holes on it for hands, loadsa cables and tubes, pinging monitors with flashing numbers and jumping lines, in it on gel packs a cangoroo pocket like blanket, on it a mini baby in mini nappy with loads of cables and tubes celltaped to her. At first sight is really scary but after one learns what is what and why is there is easier. Mimi is still intubated (altough she can breath by herself at the first night there was some problem and just to make sure they put a tube into her lungs but she's overbreathing it) so we can't take her out yet but in theory the tubes get remove din a couple of days (though they were saying it for a couple of days now) and after that we can start to get her out for a short time to hang on our chests under our clothes like a small monkey. In theory it does good for all of us, feeling each other skin-to-skin. Have to tell she's scarily tiny and Ark will need some time to dare to hold her.
So the current situation: Mimi is in an incubator, that looks exactly like you'd see one in the movies: a plastic box with 4 holes on it for hands, loadsa cables and tubes, pinging monitors with flashing numbers and jumping lines, in it on gel packs a cangoroo pocket like blanket, on it a mini baby in mini nappy with loads of cables and tubes celltaped to her. At first sight is really scary but after one learns what is what and why is there is easier. Mimi is still intubated (altough she can breath by herself at the first night there was some problem and just to make sure they put a tube into her lungs but she's overbreathing it) so we can't take her out yet but in theory the tubes get remove din a couple of days (though they were saying it for a couple of days now) and after that we can start to get her out for a short time to hang on our chests under our clothes like a small monkey. In theory it does good for all of us, feeling each other skin-to-skin. Have to tell she's scarily tiny and Ark will need some time to dare to hold her.
Saturday, 17 September 2011
EMLSCS
they are both ok now. mano is in the incubator, there to stay for quite a while. vali recovered enough to walk (well, shuffle) to her.
csütörtök sűrű nap volt. mivel vali vérnyomása rekordmagas volt előző este, számos doktor megnézte a babát URHn és úgy döntöttek, hogy a helyzet ennél csak rosszabb lesz, valit átszállították egy másik kórházba és sürgősségi császármetszést végeztek.
mindketten jól vannak. manó inkubátorban, jó ideig marad is ott. vali gyógyulóban annyira, hogy el tudjon sétálni (csoszogni) hozzá.
Tuesday, 13 September 2011
England after all
It would take too much time to answer all the questions asked and all the letters received so we decided to put the answers and informations up here
What happened: yesterday morning after a fairly routine ultrasound and checkup the results came back not so shiney, they indicated preeclampsia. The following tests got the diagnose sure so I got admitted to the ward in St Michaels Hospital, had even more tests but we got assured pretty fast that there is no chance that we would be able to fly to Hungary in 4 weeks.
We slept on the whole issue (me in the hospital Ark at home - would call it a bit of a shock when we expected to come in for a small checkup then going back to work) not to make a decision in a shocked state but truth to be told, there was not much to decide about.
We cancelled the tickets we could, the rent in Hungary, luckily most of the things can be re-done, cancelled simply.
The options are not too good. The placenta doesn't function properly so I'm in the hospital under tight control and medication until delivery which is going to be a cesarean section that can happen whenever. Best case scenario seems to be 2 more weeks for the baby to be in but right now every single day matters a lot for Mano (Hungarian for a cute little Gnome) while she's in and not out. She has to come out when they can't push my elevated, spiking blood pressure down or Mimi shows signs of distress, not developing well enough or not moving.
At 28 weeks the chances are pretty good for survival (85-90%) and 10% chance to have some permanent damage might happen during delivery.
So right now we are waiting. I'm 28 weeks pregnant tomorrow and hope is that we get to 30. Father Christmas is coming a bit earlier to visit us and we can only hope that he will bring us a healthy (and almost surely a very tiny, boney and red) Mano.
We have received loads of supporting messages and emails from people and can't express how much this means to us. Unfortunately nobody can help, all this depends on time and nature.
We can only wait.
What happened: yesterday morning after a fairly routine ultrasound and checkup the results came back not so shiney, they indicated preeclampsia. The following tests got the diagnose sure so I got admitted to the ward in St Michaels Hospital, had even more tests but we got assured pretty fast that there is no chance that we would be able to fly to Hungary in 4 weeks.
We slept on the whole issue (me in the hospital Ark at home - would call it a bit of a shock when we expected to come in for a small checkup then going back to work) not to make a decision in a shocked state but truth to be told, there was not much to decide about.
We cancelled the tickets we could, the rent in Hungary, luckily most of the things can be re-done, cancelled simply.
The options are not too good. The placenta doesn't function properly so I'm in the hospital under tight control and medication until delivery which is going to be a cesarean section that can happen whenever. Best case scenario seems to be 2 more weeks for the baby to be in but right now every single day matters a lot for Mano (Hungarian for a cute little Gnome) while she's in and not out. She has to come out when they can't push my elevated, spiking blood pressure down or Mimi shows signs of distress, not developing well enough or not moving.
At 28 weeks the chances are pretty good for survival (85-90%) and 10% chance to have some permanent damage might happen during delivery.
So right now we are waiting. I'm 28 weeks pregnant tomorrow and hope is that we get to 30. Father Christmas is coming a bit earlier to visit us and we can only hope that he will bring us a healthy (and almost surely a very tiny, boney and red) Mano.
We have received loads of supporting messages and emails from people and can't express how much this means to us. Unfortunately nobody can help, all this depends on time and nature.
We can only wait.
Mégiscsak Anglia
Mivel túl sok lenne mindenkinek válaszolni, ezért úgy döntöttünk, ide rakjuk fel a válaszokat és az infókat.
Ami történt: tegnap reggel egy kb. rutin URHn és az utána következő vérnyomásvizsgálaton olyan értékeket találtak, ami terhességi toxémiára utaltak nálam/nálunk. A további vizsgálatok mindezt megerősítették, így délelőtt felvettek a kórházba, további vizsgálatok, de azt, hogy mi itt 4 hét múlva Magyarországra repülünk elég gyorsan kizárták. Aludtunk egyet az egészre (nem kis sokk volt ez tegnap, mikor arra számítottunk, hogy elcsalinkázunk a tesztekre, aztán megyek dolgozni), hogy ne sokkos állapotban döntsünk, de sok döntési lehetőség igazán nincs, nem volt.
Töröltük a jegyet, amit lehetett, és az albérletet, szerencsére a dolgok nagy része egész egyszerűen megoldható, visszacsinálható.
A kilátások nem fényesek. A méhlepény nem működik rendesen, így most kórházban, folyamatos kontroll és gyógyszerezés alatt szülésig, császározni fognak, ami lehet akármikor. A legjobb esetben két hetet mondtak, de perpill minden egyes nap rengeteget számít, amíg Manó benn lehet és nem kell kijönnie. Kijönnie akkor kell, ha a magas vérnyomásomat nem tudják lenyomni vagy a Mimi mutat olyan jeleket, hogy nem fejlődik rendesen benn, nem mozog és/vagy jobb lenne neki kinn. 28 hetesen már elég jó (85-90%) túlélési esély van, és 10% körüli esély arra, hogy a baba károsodik szülés alatt (oxigéniány, stb.)
Szóval most kivárás van. Holnap leszek 28 hetes terhes, a remény, hogy eljutunk 30-ig. A Mikulás előbb jön hozzánk idén és csak remélni tudjuk, hogy egy egészséges (bár szinte biztos, hogy egy nagyon pici, csontos és piros) Manót hoz nekünk.
Nagyon sok bátorító választ kaptunk mindenfelől és nem tudom elmondani, hogy ez milyen sokat jelent. Senki nem tud semmit segíteni sajnos, ez most az időn és a természeten múlik.
Kivárunk.
Ami történt: tegnap reggel egy kb. rutin URHn és az utána következő vérnyomásvizsgálaton olyan értékeket találtak, ami terhességi toxémiára utaltak nálam/nálunk. A további vizsgálatok mindezt megerősítették, így délelőtt felvettek a kórházba, további vizsgálatok, de azt, hogy mi itt 4 hét múlva Magyarországra repülünk elég gyorsan kizárták. Aludtunk egyet az egészre (nem kis sokk volt ez tegnap, mikor arra számítottunk, hogy elcsalinkázunk a tesztekre, aztán megyek dolgozni), hogy ne sokkos állapotban döntsünk, de sok döntési lehetőség igazán nincs, nem volt.
Töröltük a jegyet, amit lehetett, és az albérletet, szerencsére a dolgok nagy része egész egyszerűen megoldható, visszacsinálható.
A kilátások nem fényesek. A méhlepény nem működik rendesen, így most kórházban, folyamatos kontroll és gyógyszerezés alatt szülésig, császározni fognak, ami lehet akármikor. A legjobb esetben két hetet mondtak, de perpill minden egyes nap rengeteget számít, amíg Manó benn lehet és nem kell kijönnie. Kijönnie akkor kell, ha a magas vérnyomásomat nem tudják lenyomni vagy a Mimi mutat olyan jeleket, hogy nem fejlődik rendesen benn, nem mozog és/vagy jobb lenne neki kinn. 28 hetesen már elég jó (85-90%) túlélési esély van, és 10% körüli esély arra, hogy a baba károsodik szülés alatt (oxigéniány, stb.)
Szóval most kivárás van. Holnap leszek 28 hetes terhes, a remény, hogy eljutunk 30-ig. A Mikulás előbb jön hozzánk idén és csak remélni tudjuk, hogy egy egészséges (bár szinte biztos, hogy egy nagyon pici, csontos és piros) Manót hoz nekünk.
Nagyon sok bátorító választ kaptunk mindenfelől és nem tudom elmondani, hogy ez milyen sokat jelent. Senki nem tud semmit segíteni sajnos, ez most az időn és a természeten múlik.
Kivárunk.
Subscribe to:
Posts (Atom)