Sunday, 29 January 2012


Mimi elso igazi bevasarlasa
Mimi's first real shopping trip

Mimi's first sleepover
Mimi elso baratoknal ottalvasa


Mi massal kezdodne a vasarnap reggel, mint egy teli pelussal?
What else would a Sunday morning start with if not a full nappy?

Tuesday, 24 January 2012

Mimi nagyobb, mint egy átlagos kacsa - Mimi is bigger than an average duck


Mimi több, mint négy hónapos mostanra és már itthon van jó egy hónapja. Még mindig nincs kialakult szerkezete a napnak, mivel mindig itt volt valaki látogatóba (először anyu, aztán Ark anyukája, majd a húgom), de gondolom lassan kialakul valamifélre rendszer.

Lássuk miket is tanultam az elmúlt hónapban:

Az idő kincs. Ha a baba csendben van azonnal kezdj el valamit csinálni és gyorsan, mert lehet, hogy csak 2 percig tart a csönd. Egy teára nem elég, de pl. ennyi idő alatt meg lehet fésülködni.

Ahhoz, hogy bárhova elmenjünk egy bébivel nem kis logisztikai készség szükséges. Mindennek a megadott időben kell a megadott helyen, beleértve a cumit, két öltözet extra ruha plusz egy anyunak, tej, pelenka, pelenkazacskó, popsikrém, gyógyszerek, telefon, kulcs, kesztyű (nem feltétlen ugyanaz egy pár),csizma, esernyő, játék, másik játék, bocsánatkérések, magyarázatok és egy vagon türelem.

Na most én nem vagyok egy türelmes alkat és az anyaság ezen nem változtatott. Amikor kiakadok egyszerűen bekapcsol a robotpilóta és teszem a dolgom, a kezem mozog és lehet, hogy amire fizikálisan van szüksége azt adom, de az érintés üres. Nagyon-nagyon nem szeretem ezt, de csak így tudom túlélni épp ésszel és nem rákiabálni, hogy hagyd már abba te kis szaros, miért sírsz? És nem, minderre nem vagyok büszke kicsit sem, de ez az az anya, akit az égiek Miminek szántak. Ahogy pár hete a Dr House-ban láttam: minden szülő elbaltázza a gyerekét így vagy úgy.

Az alvás nagyrészt rendben van. Megosztottuk kettőnk között: Arké az első műszak 9-10től 2-3ig, ezalatt én alszom aztán meg én kelek fel pelust cserélni, etetni és dajkálni 2-től reggelig. Aztán a reggeli kávéja, cigije és a reggeli után megint Ark vigyáz rá egy kicsit, így le tudok zuhanyozni, hogy ne nézzek úgy ki, mint egy félvad asszony aki félig emésztett tejtől és bébikakitól bűzlik.
Néha bejátszik egy komolyabb alváshiány de arról nem beszélünk, mert akkor én hirtelen hülye picsává, Ark meg Szupermorgóvá változik. Nagyon nem jó kombó na. Így megtanultam szarni a házimunkára, általában a rendrakásra sőt még a főzésre is: a cél eleget aludni, mivel ez az, ami a családi béke záloga, az összes többi halasztható. Szerencsére Arkot nem különösebben zavarja a házimunka vagy a rend hiánya:)

Egyéb...Mimi megkapta az utolsó oltásait szerdán, muszáj volt neki némi paracetamolt adnom, először kapott gyógyszert, mióta kijött a kórházból (na jó, van egy napi koktélja ami vitaminokból, vasból, foszfátból és folsavból áll, de az inkább répa, mint gyógyszer). Jah, és kapott egy új széket, amit úgy tűnik szeret - volt már, hogy 10 másodpercnél tovább is csendben volt...győzelem!

Fejlődés...ez kicsit nehéz. Kaptam néhány linket magyar oldalakhoz és csak csodálkoztam, hogy otthon mennyi mozgásterápia elérhető, milyen könnyen. Próbáltam körbenézni itt is, nem sok sikerrel, van néhány Londonban és ennyi. Úgy tűnik eddig minden rendben Mimivel: ficánkol jó sokat és egyre inkább koordinált a ficánka, rácsodálkozik dolgokra (könyvespolc, apu képe, rózsa, falepke, horkoló macska, anyu lábujjkörme) és nézi őket egy ideig, elkezdett gügyögni de például a szem-kéz koordináción még dolgoznia kell egy kicsit. Nagy előrelépés, hogy pelenkacserekor már többször nem sír, mint igen - úgy tűnik leesett a kicsi kobakban, hogy peluscsere = lepisilhetem anyut, anyu és apu ágyát, a ruhámat és az extra plust és ez jó móka. Próbálja felnyomni magát - nagyrészt mikor rajtunk fekszik és elég szépen tartja a fejét, kivéve mikor nem és ilyenkor van az, hogy sikerül tökéletes ívben lefejelnie anyát.

A hat hetes látogatáson a doktornéni mindent rendben talált és nem győzte mondogatni, hogy ez a kislány milyen mesés. És tényleg:)



Mimi's over 4 months old now and has been home for more than one. We still have no real routine as we had visitors (first my mom, then Ark's mom, then my sis) but I guess things are going to settle now a bit.

Lets see then things I've learned in the last month or so:

Time is precious. If your baby is quiet do something instantly and in a hurry because it might last only 2 minutes. Not enough for a cup of tea but might just be enough to brush your hair.

Leaving the house with a baby needs some serious logistics. Everything has to be at the right place and the right time, including the dummy, the 2 sets of extra clothing plus one for mummy, milk, nappies, nappy bags, nappy cream, medicines, phone, keys, gloves (two,not necessarily of the same pair), boots, umbrella, toy, another toy, apologies, explanations, bucketloads of patience.

I'm not a patient person and motherhood didn't change that. When I lose it then I change into autopilot, I do what I have to do, my hands are moving and I'm doing what she might need physically but the touch is empty. I really really don't like it but this is the only way I survive with sound mind and don't shout at her that shut up you little ..., why are you crying... And no, I'm not proud of it a bit but this is the mother the heavens assigned to her. As I saw a couple of weeks ago in House MD: every parent messes up their child one way or another.

Sleep is kind of ok. We set shifts between us: Ark is with Mimi from around 9-10pm till 2-3 am, while I'm sleeping and then I get the feeds, nappy changed, cuddles from 2 till the morning. Then after his coffee, cig and breakfast he looks after her a bit so I can actually get a shower and look like a semi-civilised woman who doesn't smell like half digested milk and babypoo.
We do get the occasional serious sleep deprivation but we don't talk about that because I suddenly turn into a bitch and Ark into Mr Supergrumpy. Not a good combo. So I learned not to give a damn about the housework, general tidyness or even cooking: sleep enough as it is crucial to keep the family peace, the rest can be caught up with. Luckily Ark doesn't give a damn about the lack of housework or general tidyness either:)

What else..Mimi's got her last set of vaccinations Wednesday so had to actually give her some paracetamol, first medicines since we left the hospital (she's got a daily coctail of vitamins, iron, phosphates and folic acid but those are more like carrots than medicines).Also, she's got a new chair which she seems to like - ie she happened to be quiet in it for more than 10 seconds...victory!

Development..this is a bit hard. Got some links to Hungarian sites and I'm amazed how many possiblities are there to have help with motoric/developmental excercises, corrections. I tried to look some up here but not much success, some in London but that's all. She seems to be doing all right so far: still wiggling a lot but it's getting more and more coordinated, she definitely looks at things and is amazed by them (bookshelf, picture of daddy, picture of a rose, wooden butterfly, snoring cat, mummy's toenail), she started to make cooing noises occasionally, smiles sometimes but for example the hand-eye coordination is still definitely something she has to work on. Big development that she doesn't cry at all nappychange now - it might have actually dawned in her little head that nappy change = I can wee on mummy, mummy's and daddy's bed, on my clothes, the second nappy and that's fun. She's trying to push herself up - mostly when lying on us and holds her head pretty nicely except when not and then manages to perform a perfect headbutt on mummy.

At the six weeks checkup the consultant said that everything is in order and she couldn't stop telling us how fabulous this little girl is. She is indeed:)

Monday, 23 January 2012


Mimi and Dad
Mimi and Dad, sleep mode


Wednesday, 18 January 2012

Mimi találkozott az egyik nagynénjével, mivel a húgom eljött látogatni pár napra. Mimi nevetéssel fogadta (egy "hehe" kíséretében - az első, amit észleltünk). Szerintem szerette, hogy Andi itt volt:) Én meg sokat tanultam tőle, köszi tesó!



So Mimi met one of her aunties as my sis was around for a couple of days. She welcomed my sis with a laughter (including a "hehe" sound, the first one we witnessed). I'd say Mimi liked Andi being here:) And I've learned a lot from her, thanks sis!

Wednesday, 11 January 2012

Tegnap elmentünk egy elsőszülős csoportba Mimivel. Meg kellett állapítanom, hogy egy időben érkezett babához képest kb. feleakkora. És kétszer olyan hangos! o.O

Yesterday we went to a first time parents group with Mimi. I couldn't help but notice that she's roughly half of the size of a term baby. And twice as loud! o.O



Wednesday, 28 December 2011

A kép készülte után kb. 20 perccel végighányta a csini szívecskés nadrágját, a pöttyös bodyját, a fülét, a kezét, anya mellét, oldalát, nadrágját és zokniját, a szopispárna huzatát, a szopispárnát, két tetra pelenkát és az ülőgarnitúra karfáját. Azt hiszem, hogy pont így tervezte...
UI: utána természetesen újra telerakta a pocakját



Cca 20 minutes after taking this picture she managed to vomit on her lovely hearty trousers, the polka dotty vest, her ears, her hands, mummy's breast, side, trousers and socks, the breastfeeding pillow's case, the breastfeeding pillow, two muslin squares and the sofa's handrail. I think this is exactly as she planned...
PS: after all this she filled her tummy again of course
3050g


Thursday, 22 December 2011

A legjobb karácsonyi ajándék idén (na jó, azért az új laptop is pöpec): 17 nap itthonlét után ma délután 4-kor hivatalosan lekerült Mimiről az oxigén. (Várhatóan vissza már nem kerül, újra csekkolják egy pár hét múlva.)




Best Christmas present this year (all right, all right, my new lappy is cool too): after 17 days at home, today at 4pm we officially waved goodbye to the oxygen. (Supposedly for good, they will do another trace in a couple of weeks.)




Thursday, 15 December 2011

Még nagyobb pelus - Mimi ma három hónapos.
And yet a bigger nappy - Mimi is three months old today.

‎2011. december 5. Mimi második szülinapja, úgy is ismert, mint a hazajövetel napja - a háttérben a piros NICU ajtóval
5th Dec 2011 Mimi's second birthday, also known as homecoming day - in the background the red door of NICU

Nem aludtunk túl sokat első éjjel.
Haven't slept too much the first night.

Anyu ŐŐŐŐRÜLTEN örül annak, hogy Mimi végre itthon van.
Mum is CRAAAZY about Mimi finally being home.

Mimi kevésbé....
Mimi is less...

Kiskukac:)
Little maggot:)

Életmentő kendő - két szabad kéz, hurrá hurrá!
Lifesaver sling - having two hands is a bonus!

Mimi királykisasszony (ezt a ruhát muszáj volt megvennem)
Princess Mimi (I had to buy this dress)

Hátrább az agarakkal, ő az én apukám!
Back off, he's my dad!

Boldog karácsonyi képek unaaaalmaaasaaak!
Happy Christmas pictures are booooring!



Tuesday, 6 December 2011

Home/Otthon

Very short note as I'm exhausted as expected. We got home with Mimi yesterday around 5 pmish, we are still trying to adjust. The first night was better than expected, we got at least 4-5 hours of sleep in bits and pieces. She's adorable though and it feels good to have her home. I expect we settle properly in a couple of days and will let you know how things are going. Thanks for all your support, you are lovely lovely people!
---
Csak egy rövidke hír mivel hulla vagyok, mint az várható volt. Mimivel tegnap du. 5 körül értünk haza, még mindig szervezzük az új életünket. Az első éjszaka jobban telt, mint ahogy vártam, aludtunk legalább 4-5 órát, darabokban persze. De Mimi nagyon édes és csudijó érzés, hogy otthon van. Remélem pár napon belül sikerül berendezkedni a mimis életre és akkor majd adok hírt, hogy hogy mennek a dolgok. Nagyon köszönjük a drukkolást mindannyiótoknak, nagyon kedvesek vagytok!

Monday, 5 December 2011

Mimi epp az erettsegi unnepi ebedet nyomja be.Ma este mar otthon alszik!
----
Mimi is gulping down her celebration lunch. She's going to sleep at home this evening!
Mimi érettségi vizsgája ma. Reméljük elsőre átmegy!
Mimi's final exam today. Hope she will pass first time!

Wednesday, 30 November 2011

Másik doktor, másik vélemény. Mégsem biztos, hogy hazajön Mimi jövő héten. Elmagyarázták, értem én miért, de akkor is áááááááááááááááááááááá....
----
Another consultant, another opinion. It's not sure after all that Mimi is coming home next week. I have been explained why, but still aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaargghhhhhh...

Tuesday, 29 November 2011


Hírek, hírek, hírek

Múlt hét pénteken megvolt az elbocsátó szép találkozónk a kedvenc doktorbácsinkkal (az amelyik ott volt Mimi születésénél is) és pár nővérkével, akik majd látogatnak minket. Végighallgattunk egy rövid összefoglalót arról, hogy mi történt az elmúlt két hónapban és beszélgettünk arról, hogy mi várható a következő kettőben és utána.

Mimi már majdnem kész hazajönni, jó ideje már akkor eszik és annyit, amikor és amennyit akar - mint egy rendes baba - már nem mondják meg neki, hogy mikor és mennyit kell ennie, a nővérkék (és anyu) akkor etetik, mikor felébred és kaját követel (és higyjétek el, elég hangosan tud követelőzni, mintha épp ott és akkor akarna rögtön éhen halni, a leghangosabb sírás a kajálásnak van fenntartva). A hőmérsékletét is pöpecül tartja (a kardigán nem is kell neki). CSak ez a kibabrált légzés. Csináltak egy egész éjszakás megfigyelést megint, hogy lássuk javul-e a helyzet, de nem igazán történt előrelépés egy hét alatt.

Amikor valaki közel kerül a hazamenetelhez a nővérkék egy kis listát kanyarítanak a táblára az illető neve mellé: együttalvás - pipa, gyerekülés erőpróba - pipa, újraélesztés tréning szülőknek - pipa. Az összes pipa megvan, így.....

MIMI JÖN HAZA!! Nagyon nagyon úgy néz ki, hogy december 5-én lesz a nagy nap, ami pont az a nap, amire az első ultrahangon írtak ki minket - a Mikulás hozza őt mégis:) Mindennek persze ára is van - két lehetőség volt: Mimi a kórházban marad egész addig, amíg csak kell, vagy hazahozzuk oxigénen. Mindez azt jelenti, hogy a kis orrbavalója megmarad még egy ideig és két nagy oxigénpalack egy kisebb társukkal egyetemben beköltözik a házunkba, remélhetőleg még ezen a héten, legkésőbb jövő hétfőn (ez esetben Mimi kedden jön csak haza).

Tegnap beszereztem az összes képeslapot, szokásos kekszet és csokit a nővérkéknek és a szülőknek, a gyerekülés készenlétben áll, a ház úgy néz ki, mint tájkép csata után, de a felmentő sereg anyukám képében jön pár nap múlva!

És igen, minden hurrá hurrá boldogságos!:) Új időszámítás kezdődik és nem vagyok benne biztos, hogy könnyebb lesz, mint eddig volt, de az biztos, hogy jobban fog hasonlítani egy átlagos kisgyerekes család életére.

Jó ideig hetente fog látogatni minket egy kis csapat, nézik az oxigénszintet és megpróbálják lejjebb venni idővel, nézik a súlyát, mennyit nő és hogyan fejlődik.

És mindezek mellett igyekeznünk kell észben tartani, hogy Mimi egy kicsit olyan, mint a Windows -  a kék halál bármikor beköszönhet az ablakon, mint ahogy azt az egyik szobatársa demonstrálta tegnap, amikor abbahagyta a lélegzést, elkékült és csak az apukája gyors reagálása mentette meg. Ijesztő volt ezt látni, mindannyian nagyon szorítunk annak a kisscrácnak, aki már ezer éve és egy napja benn van és már nagyon szeretne hazamenni. De mikor valami ilyes történik, nem lehet nem gondolni arra, hogy mi van ha ez velem történik meg. Otthon. Lesz-e lélekjelenlétünk tenni, amit tennünk kell? És az elég lesz-e?

Biztos vagyok benne, hogy szebb lesz az élet Mimivel a házban és abban is biztos vagyok, hogy stresszesebb is. Örülök, hogy van egy Ark, aki helyre tud engem tenni, mikor túl sokat aggódom, azt hiszem szükségem lesz rá a közeljövőben. Jó idők jönnek, na:)

-----


News, news, news.

We had the discharge meeting last Tuesday with our favourite consultant (who was there when Mimi was born) and a couple of community nurses.  Listened to a small recap what happened in the last two months and talked about what can be expected in the next two months and so.

Mimi would be ready now to come home, she's on infant led feeding which means - just like any normal baby - that she isn't get told when to eat and how much but the nurses (and mommie) feeds her whenever she  wakes up and demands food (and believe me she can demand it loud enough, every time it's like she's going to starve there and then, the loudest cry is reserved to the hunger). She can keep her temperature just fine (in fact no cardi is needed at all). Just this frigging breathing. She's got another full recording on Sunday to see how's she coping but it didn't improve really from last week.

When someone is about to leave a small list appears on the board next to her name with boxes to tick: rooming in - check, car seat challenge - check, parents resusitation training - check. We checked all the boxes soooo.....

MIMI IS COMING HOME! Very very likely on the 5th of December which is the date we got at our very first scan - indeed the Mikulás is bringing her after all:) But this comes with a price - we had the option to let her stay in the hospital longer or bring her home, but on oxygen. This will mean that the prongs in the nose stay and two big oxygen tanks and a portable one move into our house somewhen hopefully this week, latest next Monday (in which case she's being released Tuesday on the 6th).

We got all the cards, customary biscuits and chocolates for the parents and staff, the car seat is ready, the house is a mess but mom is coming in a couple of days to save the day!

And yes it's all happy happy happy!:) New era starts and I'm not sure it's going to be any easier than before but it's surely going to be more close to your average life with a baby.

We will still have a team visiting us every week for a while, checking her oxygen and slowly trying to wean her off it, checking her weight, growth, mental development.

And we still have to keep in mind that Mimi is a bit like Windows - the blue death can strike any time as a roomate of hers, who is going home this weekend demonstrated yesterday when stopped breathing, turned blue and only his dad fast reaction saved him. It was scary to be around, we all root for that little guy, who's been around the longest and oh so ready to go home. But when something like this happens you can't help but think, what if this happens to me. At home. Will I have the nerves to do what I have to do? Will that be enough?

I'm sure our life is going to get better with her around and I'm sure that also stressier. I'm just happy that I have an Ark around who can put me in the right place when I'm worrying too much. I think I'll need that in the coming times. Happy times though:)

Sunday, 27 November 2011

Dangdangdang!!!

Mimi vs car seat. Let the fight begin!
Mimi vs gyerekülés. Gyözzön a jobbik!

Saturday, 26 November 2011

Nézd anyu, mit tudok, nézd! - Mimi úgy döntött, hogy a tegnapi közös éjszaka során bemutatja az összes többi tudományát is, úgymint alvakajálás, alvasírás, alvaböfögés, alvakakilás, alvahasfájás, alvaszülőketaludninemhagyás. Ark nem erre számított, én kb. erre. Mindent egybevéve csodajó de nehéz éjszaka volt.


Look mummy, I can do this, look! - Mimi decided that she should demonstrate all her crafts yesterday during our first night together, crafts including sleepeating, sleepcrying, sleepburping, sleeppooing, sleeptummyaching, sleepnotlettingherparentssleep. Ark expected something different, I expected more or less this. All in all lovely but tough night.





Álmatlan éjszaka utáni reggel. Én hulla, Mimi szendereg, mint aki jól végezte dolgát. 
Morning after a sleepless night. Me in zombiemode, Mimi sleeping away after a job well done.


Mivel koraszülött és gyakorolnia kell a szopást (köztudott, hogy ez alapvető követelmény az életben) Mimi kapott egy (ez már a legnagyobb méret) Nem Élelmezési célú Szoptatási Segédeszközt, amit hivatalosan szigorúan tilos cuminak hívni. Úgy néz ki mint egy cumi, úgy működik mint egy cumi, arra használjuk, mint egy cumit. De nem cumi (legalábbis minket nagyon leszidtak, mikor cuminak hívtuk)....és mellesleg nagyon vicces, hogy belelátsz a szájába, mint egy kis halacska (így csekkolni lehet, hogy jól szopik-e)



Since Mimi is a preemie she needs some extra time to practice sucking (as we all know this is essential in life) so she got a (this is already the biggest size) Non Nutritive Sucking Tool that absolutely can not be called dummy. It looks like a dummy, it works like a dummy, we use it like we would use a dummy. But it is not a dummy (at least we were told off when called it a dummy)..and by the way it's really funny that you can see into her mouth, she looks like a little fishie (it can be checked whether she sucks properly)