Amúgy az egyik legnehezebb ebben az egész szülősködésben azt megállni, hogy ne segíts a gyerekednek mikor látod, hogy szendved valamivel. Itt ez a kis kukac aki a térdemig ha ér és képes újra és újra hosszú percekig megpróbálni kinyitni azt a kis hülye ablakot a könyvön, hogy megnézze a rókát alatta. És nem megy. Próbálja és próbálja és látom, hogy kezd elege lenni, de próbálja tovább. Én már ugranék, hogy nyissam neki, de újra és újra észbe kell idéznem, nem az a megoldás. Ugye, halászni taníts, ne a halat add.
Aztán mikor feladja épp, akkor lépek oda, hajlítom be az ablak szélét és bíztatom, hogy próbálja újra. Aztán vele együtt örülök, mikor sikerül, de mire idérünk a szívem szakad meg. És ez egy vacak kis ablak egy vacak kis könyvön. Mi lesz ha majd egy rossz kapcsolatban vergődik majd? És mi lesz ha lesz még tényleg másik kettő is? Hogy lehet ezt megtanulni kezelni?

By the way one of the hardest thing in being a parent is not to help to your child when you see her struggling. There is this little critter who hardly reaches my knee and she can sit and tries to open a stupid flap on a stupid book to see the stupid fox under, again and again for long long minutes. and it doesn't happen. And she tries and tries and I see she's getting frustrated but tries again. I'm about to jump in to open it for her but have to remember again and again that isn't the solution. Teach her to fish, not to give her the fish, right?
And when she's about to give up I step in folding the edge of the flap and encourage her to try again. Then I'm cheering for her when she manages but by this time my heart is in pieces. And this is a rubbish little flap on a rubbish little book. What will I do when she's stuck in a bad relationship? And how will it be if we really will have two more? How can one learn to cope?